Ez pofon egyszerű. De a pofon egyszerű dolgokat a legkönnyebb elba... rontani, példának okáért amikor blues fingerpickingben gyűrűsujjat használunk.
Szóval Lénárd Sándor az ő kiváló Római konyha című kiskönyvében megmondja a tutit. Hogy ezt nem úgy kell ahogy mifelénk, hogy fogunk egy lavór vizet és szétfőzzök benne a zöldséget, meg belecsapjuk a leveskockát.
A minestre alapja a sofritto, a teste a zöldség, a hab a tortán pedig a tészta vagy rizs.
1. Sofritto: olívaolaj (napraforgót használsz a kezed letöröm), vagy szalonna apróra vágva. Fokhagyma, hagyma, só, bors. Amikor rotyog, megy bele a
2. Zöldségek. Répa, krumpli, paradicsom, paprika, cukkini, padlizsán, amit elérsz a konyhában. Ezt az egészet szépen párolod amíg meg nem puhul a keményebbje is (krumpli, répa).
3. Egy adag sűrített paradicsom. Rotyog tovább.
4. Vízzel felengeded (ha már egyszer levest akarunk), kevés spagetti darabokra törve.
5. Pepperoncino.
2010. december 22., szerda
2010. október 21., csütörtök
Gombás padlizsánsaláta
No, ezt nem tartottam megörökítésre érdemesnek, de az utolsó tányérkánál behúztam a tutit. De menjünk szép sorjában.
2010. október 4., hétfő
Sütőtökleves
Szezon van, így tegnap délután nekiestem az egy hete a kosárban heverő cuccnak. A család külön kérése volt, hogy ne bonyolítsam, mert a legutóbbi kísérletek nem sikerültek. Előkapartam egy receptet, amelyet ki tudja már melyik újságból tépett ki ki már tudja kicsoda. Kiindulási alapként megcsináltam egy az egybe.
2010. augusztus 11., szerda
Spenótos tészta maradékból
Tegnap hazafelé Petőfit játszottam és gondolkodtam. Ritka...
Emlékeztem valami citromos-mentás történetre, így vettem mentát, csalamádét, zabszeletet, sajtokat, spenótot és a töröknél juhsajtgolyókat. Az egészet behajítottam a hűtőbe és elmentem bringázni. Ötven km múlva kiszedtem, mit lehet velük kezdeni.
A spenótot becsaptam a serpenyőbe, irgalmatlanul megsóztam-borsoztam-fokhagymáztam, és az összes levet elpároltam róla. Ezután körülnéztem, milyen tészta? Még maradt fél zsáknyi a múltkori kagylótésztából, így meg is főztem.
Közben kiderült, hogy a juhsajtgolyók energiaként viselkedtek: nem vesztek el, csak átalakultak. Így mit tehettem mást, becsaptam őket a spenót mellé, és fakanállal tovább segítettem az átalakulásukat valami gyanús világoszöld péppé (sejthető, hogy a citromos-mentás cucc nem most készült el).
A tészta megfőtt, a kulimájsz felével összekevertem, ment rá grana padano és a mentalevelek.
Emlékeztem valami citromos-mentás történetre, így vettem mentát, csalamádét, zabszeletet, sajtokat, spenótot és a töröknél juhsajtgolyókat. Az egészet behajítottam a hűtőbe és elmentem bringázni. Ötven km múlva kiszedtem, mit lehet velük kezdeni.
A spenótot becsaptam a serpenyőbe, irgalmatlanul megsóztam-borsoztam-fokhagymáztam, és az összes levet elpároltam róla. Ezután körülnéztem, milyen tészta? Még maradt fél zsáknyi a múltkori kagylótésztából, így meg is főztem.
Közben kiderült, hogy a juhsajtgolyók energiaként viselkedtek: nem vesztek el, csak átalakultak. Így mit tehettem mást, becsaptam őket a spenót mellé, és fakanállal tovább segítettem az átalakulásukat valami gyanús világoszöld péppé (sejthető, hogy a citromos-mentás cucc nem most készült el).
A tészta megfőtt, a kulimájsz felével összekevertem, ment rá grana padano és a mentalevelek.
2010. július 18., vasárnap
Penészes tésztasaláta és tejföltrutymák
Ma volt vendégjárás, ezért kapsz kettőt. Az első a Nagy Tésztakönyv kifacsarása:
Nagy kagylótésztát kifőzöd (fokhagymás-borsos vízben), majd szép akkurátusan szétszeded az összeragadt vackokat és egyenként megtöltöd körte (én barackot használtam) és roquefort (márványsajtig süllyedhetsz) keverékével.
A másik egy majonézféle: tejföl, olívaolaj, só-bors, mustár és egy kifacsart lime. Ezeket addig öntözgeted egymásba míg kedvedre való nem lesz. Ezután öntsed nyakon vele a felszeletelt főtt tojásokat.
2010. július 16., péntek
Paradicsomos rukolás
No, anno megvolt a spárga, a család főzött belőle valamit, nem én. Szóval jöjjön a mai - újjászületési - menü (mert egy hülye barom kijött elém a Szépvölgyi úton, de aztán elrendeztük a dolgot békésen, mert nem lett komoly bajom).
A tésztavízbe szórj szárított fokhagymát, zöldborsot (rövid ó-val!), pasta mixet, egyszóval ami eszedbe jut, hogy az jót tesz a főtt tésztával (penne). Hadd főjön.
Két paradicsomot felkoczkázol, összekevered némi apróra vágott rukolával és zöldfűszerekkel, sóval borssal, majd ezt az egészet belecsapod vajon pirított fokhagymába.
Amikor kész a tészta, összekeversz mindent, parmezánt (grana padanót) rá és Bruce Dickinson énekhangjára befalod.
2010. június 1., kedd
2010. április 27., kedd
Beszámolda a hét végéről
Szóval pénteken a Café Magritte nevű műintézményben voltunk. Te is, szóval csak ténymegállapítás hogy a Figula pincészet borait ittuk, melyek jók. [majd ápdételek a pontos paraméterekkel] Aztán konstatáltuk, hogy a Vapianoban jó a gorgonzolás-diós fusilli, és a séf tökéletesen tisztában van az avas zsír hatásával (a főzés közben erről beszélgettünk, megalapozván a jóétvágy).
Szombaton túra után Petiékkel elrongyoltunk a Whisky Show-ra. Aszongyahogy volt öt kostolójegyünk, meg egy bemutató - ahol szintén öt pohár. Kezdtünk egy Ben Riach Pedro Ximenez Sherry Cask akármivel, amit egy Benromach Peat Smoke majd egy szendvics követett. Az első kettő nem volt nagy durranás (napersze ha lenne otthon, azért csak meginnám).
Ha már szemináriumjegy, beültünk a Wilson&Morgan előadására, melyet mint utóbb kiderült a FIAT autógyár egy mérnöke tartott. Mert a cég olasz. De a "Rossi e figlii" mégiscsak hülye név egy whiskyforgalmazónak. Itt ért a csoda, meg szuperlatívusz egy 18 éves Mortlach képében. Prostituált jó. Remélem a közeljövőben lesz rá marha sok felesleges pénzem...
Ittunk még marsalahordós cuccot, húsz éves Caol Ilát, de sajna Mortlach úgy odacsűrt hogy nálam most nem rúgtak labdába (persze ismételten: bármelyiknek volna hely a polcon). Majd meglesem a jegyzeteimet, de az egyiknek brutálhosszú lecsengése volt.
Ezután kicsit kiszellőztettük magunkat (mielőtt még úgy jártunk volna mint egy úriember, akit kikísértek). Levegőzés után utánajártunk annak a legendának, hogy vajon a Glenfarclas 25 vagy 30 a jobb. Bizony, a hír szerintünk is igaz, a 25-ös karakteresebb, jobban ízlett. Végül elbeszélgettünk a W&M mérnökével, miközben Peti valami Bowmore-t diktált belém.
Az estet ünnepléssel töltöttük volna, de az egy pohár Nikka ellen kőkeményen lázadozott a szervezetünk, de becsületből letoltuk.
Szombaton túra után Petiékkel elrongyoltunk a Whisky Show-ra. Aszongyahogy volt öt kostolójegyünk, meg egy bemutató - ahol szintén öt pohár. Kezdtünk egy Ben Riach Pedro Ximenez Sherry Cask akármivel, amit egy Benromach Peat Smoke majd egy szendvics követett. Az első kettő nem volt nagy durranás (napersze ha lenne otthon, azért csak meginnám).
Ittunk még marsalahordós cuccot, húsz éves Caol Ilát, de sajna Mortlach úgy odacsűrt hogy nálam most nem rúgtak labdába (persze ismételten: bármelyiknek volna hely a polcon). Majd meglesem a jegyzeteimet, de az egyiknek brutálhosszú lecsengése volt.
Ezután kicsit kiszellőztettük magunkat (mielőtt még úgy jártunk volna mint egy úriember, akit kikísértek). Levegőzés után utánajártunk annak a legendának, hogy vajon a Glenfarclas 25 vagy 30 a jobb. Bizony, a hír szerintünk is igaz, a 25-ös karakteresebb, jobban ízlett. Végül elbeszélgettünk a W&M mérnökével, miközben Peti valami Bowmore-t diktált belém.
Az estet ünnepléssel töltöttük volna, de az egy pohár Nikka ellen kőkeményen lázadozott a szervezetünk, de becsületből letoltuk.
2010. április 12., hétfő
Húsvéti menü
Kivettük a menüből a húst. Szokás szerint. Ugyebár ígértem articsókát, ami köré az egész művet fel akartam építeni, de végül változott - mert az változatosság delectat, a tojás meg erectat a népi bölcseletnek szerinte.
Tehát készült egyszer sült padlizsán, meg feláldoztam huszonpárdeka reszelt Grana Padanót Federico bácsi oltárán.
Eközben rájöttem, hogy ha a serpenyő közepe magasabban van mint a széle (értsd piszkosul régi vacak), akkor nehéz megcsinálni. De sikerült. Az első. A második megtévesztésig hasonlít a felmosórongyra.
Közben készült olajos trutymák: olaj, szárított paradicsom darabolva, szárított vöröshagyma, szecskázott olajbogyó, fokhagyma, só. Az művészmadár (articsóka) napraforgóolajostul serpenyőbe ugrott, rá a trutymák, majd kisvártatva némi zöldség is követte.
Eközben felszabadult a sütő, bedobtam a mirelit spenótot (utólag kiderült, ez kimaradhatott volna). A végjátékban a sajttálakba bepakoltam az articsókás zöldséget és a spenótot, köré némi sültkrumplit, egy tányérra felhalmoztam a padlizsont és megettük.
Tehát készült egyszer sült padlizsán, meg feláldoztam huszonpárdeka reszelt Grana Padanót Federico bácsi oltárán.
2010. április 1., csütörtök
Beharangozó
Lesz articsóka. Pontosabban van. Csak még nem tudom, hogyan lesz kikészítve. Az biztos, hogy a tollát le kell szedni róla...
2010. március 13., szombat
Gyümőcsrizsa
Ez egy régi történet. Asszem az első recipe, amit meg tudtam csinálni.
Fogod a tejet, belerakod a rizst, vaníliáscukrot és forralod amíg meg nem töttyed. Közben van időd a konzerv vegyesgyümölcs levében elkavargatni egy zacskó zselét. Amikor nagyjából megvan a rizs, rányomod a gyümölcsöket, majd a zselés löttyöt. Kicsit kavarod, kiöntöd tálba. Nagyjából 10 perc múlva fordítsd fel a tálat, hogy a cucc helyzeti energiája megoldja a tortaformát.
Fogod a tejet, belerakod a rizst, vaníliáscukrot és forralod amíg meg nem töttyed. Közben van időd a konzerv vegyesgyümölcs levében elkavargatni egy zacskó zselét. Amikor nagyjából megvan a rizs, rányomod a gyümölcsöket, majd a zselés löttyöt. Kicsit kavarod, kiöntöd tálba. Nagyjából 10 perc múlva fordítsd fel a tálat, hogy a cucc helyzeti energiája megoldja a tortaformát.
2010. március 11., csütörtök
Piroslencsekrém
Na, megint a hedonista. Szokás szerint módosult, mert paprika meg paradicsom nem volt otthon. Tehát a változáslista:
- Nincs zeller, paradicsom és paprika. Eleve bazeg, hogy lehet a paradicsomot evőkanálban mérni? Mikor mint tudjuk SI...
- Olíva helyett tökmagolaj, mert még van, az alapot meg vajon pároltam.
- Fűszerek, ami épp a szemem elé került (darabos bors, só, és valami ismeretlen eredetű zöldfűszer).
Ha kicsit több vizet teszel hozzá, elnevezheted főzeléknek vagy krémlevesnek. És az enyém nem lett olyan piros mint a linkelt képen, mert a kaját nem tudom fotosoppolni...
- Nincs zeller, paradicsom és paprika. Eleve bazeg, hogy lehet a paradicsomot evőkanálban mérni? Mikor mint tudjuk SI...
- Olíva helyett tökmagolaj, mert még van, az alapot meg vajon pároltam.
- Fűszerek, ami épp a szemem elé került (darabos bors, só, és valami ismeretlen eredetű zöldfűszer).
Ha kicsit több vizet teszel hozzá, elnevezheted főzeléknek vagy krémlevesnek. És az enyém nem lett olyan piros mint a linkelt képen, mert a kaját nem tudom fotosoppolni...
2010. március 2., kedd
Mascarponés hagyma
A kedves ismerősök azért jók, mert küldenek mindenféle hülye linkeket. Mint például. Az utasításokat csak nagyjából tartottam be, mert ugye vicces hogy a 37,5 dkg hagyma mellett "megszaladt a tejszín" plusz 100%-kal. Szóval a szokásos öntsed keverd, ne mérd. Aztán sütő, fél óra, 150 fok.
Változtatás nálam:
- Valami fatális véletlen folytán nincs alkohol benne. Meg parmezán se a tetején.
- De van menta, szárított paradicsom, és sok fokhagyma.
Kenyérre kenős tunkolós vacsora.
Változtatás nálam:
- Valami fatális véletlen folytán nincs alkohol benne. Meg parmezán se a tetején.
- De van menta, szárított paradicsom, és sok fokhagyma.
Boscaiola di Tommaso - fotók
Alkatrészek:
Plusz még szárított vöröshagyma, petrezselyem. A gomba kivételével az egész cucc a törökbótból. Fasza kis hely. Sakkó' a végtermék:
2010. február 26., péntek
Elmaradt fotó a tejszínes brokkoliról
Már a blogindítás elején kaptam kirtikot, hogy mé' nincs fotó. Ráadásul volt még tavaly ez a tejszínes borzalom, és mivel épp átnézegettem a képeimet, meglettek a fotók róla. Így hát:
A félgömb úgy készül, hogy salátástálba betömöd a rizottót, megborítod, és addig ütöd míg el nem válik a küblitől.
Ésb.zeg Chris Thile-től a hogyan nő a nő a fődből lemezén a stéjaway brutális... Így megdögleni egy nóta alatt... S utána van pofájuk benyomni az O Santo de Polvorát. Állatok mindahányan.
2010. február 25., csütörtök
The Grana Padano Variations
A cím, a sorkizárás és a fotók nem a véletlen műve. Pontosabban, a fotók igen, mert véletlen megjavult a masinéria. A címmel pedig az idióta zongoristára és kedvenc darabjára történik az utalás, mert bizony...
A ma délutáni főzögetés közben a maradék Grana Padano szépen lereszelődött (technikai kitérő: a sajtot nem kell a reszelőre nyomni, akkor nagyon finom, szinte porszerű lesz). Elég komoly adag lett, be is ugrott Federico bácsi a reggeli videóból. Mi lenne ha?
Bebújtam a konyhaszekrénybe, és előhalásztam egy sose használt palacsintasütőt. Platni beizzít, serpenyő rája, forrósodj. Mikor kellően melegnek találtam, a mutatott módon belecsaptam az összes sajtot. Ez után jött az első meglepi: rotyog a sajt. Tehát túl meleg a serpenyő. Mindegy, a villanyrezsó nem a gyors hőfokszabályzásról híres. Két késből alkottam egy csipeszfélét, majd elkezdtem ráncigálni a gumiszerű bigyót. Végül nyertem, de csak egy félkör lett a dologból. Tehát a második tanulság: még több sajt kell. Az egészet ráterítettem egy közepes tálra:
Mivel a főzögetés krumplis-zöldséges-ricottás gezemicének indult, így kimentettem belőle pár kanálnyit, és kész is a szervír. Nem érdemes várni vele, melegen kell enni; istentelen gondolatai támadnak az embernek a friss sült sajt ízétől. Péel, hogy eddig hogyan bírt élni ezen élmény nélkül...
A második variációt valamelyik kajás blogon olvastam. Azt ajánlották, hogy a parmezán és hasonlók kemény héját kidobni vétek (eszembe se jutott sose), de nyersen sem túl jó. Süssük meg:
A képen látható füst az első variáció utózengése; konkrétan a sajtból korábban nagy mennyiségben kisült zsírtartalom. De ezt a kereszthuzat megoldotta. A kész termék pedig arra a gondolatra juttatott, hogy aki ezt nem próbálta az még nem élt.
Trükk, húsvéti döggel
Mert az ember olvasgatja a webet arról a környékről ahol egyszer jól érezte magát, és ahova menni fog...
Így botlottam egy videóba, melyen egy megtermett déltalján úriember csodát művel egy marék sajttal. Rögtön az elején, figyeld a kezét mert csal.
Utána báránydarabolás, spárga, tojás, sajt, bors következik, meg kevéske paprika Seniséből... Érdemes lesni a mozdulatokat, nem dekázgat csak szórja, keveri, spaknizza.
A táj pedig gyönyörű, és honvágyam van.
Így botlottam egy videóba, melyen egy megtermett déltalján úriember csodát művel egy marék sajttal. Rögtön az elején, figyeld a kezét mert csal.
Utána báránydarabolás, spárga, tojás, sajt, bors következik, meg kevéske paprika Seniséből... Érdemes lesni a mozdulatokat, nem dekázgat csak szórja, keveri, spaknizza.
A táj pedig gyönyörű, és honvágyam van.
2010. február 24., szerda
Minek nevezzelek?
Mertugye Sándorunkat nem szeressem, mivel aki le mert írni olyat, hogy "mit nekem Kárpátoknak" az megérdemli hogy örök életre takarító legyen egy halpiacon. Mindenesetre a következő éteknek nem bírok nevet adni, ezért. A recept egy kedves ismerőstől gyütt, nagyjából követtem az útmutatásokat mert szófogadó gyerek valék.
1. Fogj egy nagy krumplit, hámozd meg és kockázd fel.
2. Pár gerezd fokhagymát kés élével nyomj szét, opcionálisan vagdald apróbbra.
3. Kevés olajon futtasd meg. Só bors, hogyne, természetesen. Amikor úgy gondolod hogy a konyha tűzbe borítása nélkül megteheted, önts bele egy kevés vizet.
4. Hadd puhuljon.
5. Zöldség. Kevés. Bele, plusz víz, és extra fűszer. Ezen extra fűszer jelenleg a Maurótól zsákmányolt puttanesca. Ami szó szerint kurvát jelent.
A névadás (spagetti alla puttanesca) eredetére több variáció van:
a) Örömlányok készítették, merthogy ez piszok gyorsan elkészül, így két menet közé bevásárlással együtt befért;
b) Az íze miatt mert olyan kis pikáns (valóban, megerősíthetem, hogy a benne rejlő szárított olajbogyó okozhat meglepetést);
c) Egyszer egy fogadóshoz betért egy nagyobb társaság, és mivel éhesek voltak, így szóltak: "Figyelj komám, kurva gyorsan hozz kaját" (szerintem ez lehet az igaz).
Lényeg, hogy ez is van oly kiváló fűszer mint a Pasta Mix, még ha a carbonarát vagy a boscaiolát nem is éri el. Oregano, kis paprika, fokhagyma, szárított olajbogyó, bors. Meg egyebek, melyeket talán Mauró se tud, csak beleszórta. De folytassuk a főzést...
6. Ezen a ponton az egész cucc a fűszer nevéhez méltóan prostituált jól kezd kinézni (értve ezalatt az Oudezijds Voorburgwal környékén található látnivalókat).
7. Készíts kulimászt mely álljon reszelt sajtból (grana padano), két tojásból és kevés tejből.
8. Mikor a lé majdnem elforrt a zöldségekről, öntsd rá, és kis lángon keverd míg meg nem sül.
9. Edd meg amit főztél.
1. Fogj egy nagy krumplit, hámozd meg és kockázd fel.
2. Pár gerezd fokhagymát kés élével nyomj szét, opcionálisan vagdald apróbbra.
3. Kevés olajon futtasd meg. Só bors, hogyne, természetesen. Amikor úgy gondolod hogy a konyha tűzbe borítása nélkül megteheted, önts bele egy kevés vizet.
4. Hadd puhuljon.
5. Zöldség. Kevés. Bele, plusz víz, és extra fűszer. Ezen extra fűszer jelenleg a Maurótól zsákmányolt puttanesca. Ami szó szerint kurvát jelent.
A névadás (spagetti alla puttanesca) eredetére több variáció van:
a) Örömlányok készítették, merthogy ez piszok gyorsan elkészül, így két menet közé bevásárlással együtt befért;
b) Az íze miatt mert olyan kis pikáns (valóban, megerősíthetem, hogy a benne rejlő szárított olajbogyó okozhat meglepetést);
c) Egyszer egy fogadóshoz betért egy nagyobb társaság, és mivel éhesek voltak, így szóltak: "Figyelj komám, kurva gyorsan hozz kaját" (szerintem ez lehet az igaz).
Lényeg, hogy ez is van oly kiváló fűszer mint a Pasta Mix, még ha a carbonarát vagy a boscaiolát nem is éri el. Oregano, kis paprika, fokhagyma, szárított olajbogyó, bors. Meg egyebek, melyeket talán Mauró se tud, csak beleszórta. De folytassuk a főzést...
6. Ezen a ponton az egész cucc a fűszer nevéhez méltóan prostituált jól kezd kinézni (értve ezalatt az Oudezijds Voorburgwal környékén található látnivalókat).
7. Készíts kulimászt mely álljon reszelt sajtból (grana padano), két tojásból és kevés tejből.
8. Mikor a lé majdnem elforrt a zöldségekről, öntsd rá, és kis lángon keverd míg meg nem sül.
9. Edd meg amit főztél.
Megpofozzuk a Szürke Grófot
(avagy ovistea 18+ módra)
Történt egyszer, az utolsó előtti századforduló után - melyről Karinthy Frici is szépen megemlékezett - két orosz italozott a Montmartre egyik kies lokáljában. Hajnaltájt megszólalt az egyik: Te, Misa. Én beleszarok a zongorába. - Eh, hagyd Szergej; ezek úgysem értenék... (a tréfa bivanbi barátunk kedvenc története, blogja melegen ajánlott)
A következőkben pont ilyen jön. Ugyanis lassan több mint egy éve foglalja a helyet a hűtőben egy üveg limoncello. Ami alapvetően kiváló ital, főleg nyáron kis jéggel. Mindezt Amalfiban. Na, ennek földrajzi és italgondjai vannak, ugyanis a hűtő itt van, és a limoncello hiába Garrone, a citrom a Fekete-tenger partján nőtt. A termék meg ocsmány módon el van cukrozva, mint a szicíliai mandulabor. Nem véletlen tehát, hogy több mint egy év alatt nem fogyott el (köze nincs ahhoz amit Sorrentóból hoztam).
Ellenben annak idején egy angol faszi bergamotot rakott a teába, el is nevezték a blendet Earl Grey-nek (kicsit rákeresve, találtam a témában érdekes dolgot). Ebből kell fogni valami jófélét, mert ugye kommersz dolgokat snassz meggyalázni. Most épp a Dilmah cég keveréke az áldozat, kitűnő.
A teendő:
Elkészítés után egyszerűen löttyintsd bele a limoncellót. Cukor nem kell, ebben a vacakban úgyis van elég. Én fél literes bögrében készítem, két bögre után garantáltan jelentkeznek a kótyagosodás tünetei (Attilánk szeretett gines cucca elbújhat sunyiságban e mellett). És most megiszom a harmadikat is...
Történt egyszer, az utolsó előtti századforduló után - melyről Karinthy Frici is szépen megemlékezett - két orosz italozott a Montmartre egyik kies lokáljában. Hajnaltájt megszólalt az egyik: Te, Misa. Én beleszarok a zongorába. - Eh, hagyd Szergej; ezek úgysem értenék... (a tréfa bivanbi barátunk kedvenc története, blogja melegen ajánlott)
A következőkben pont ilyen jön. Ugyanis lassan több mint egy éve foglalja a helyet a hűtőben egy üveg limoncello. Ami alapvetően kiváló ital, főleg nyáron kis jéggel. Mindezt Amalfiban. Na, ennek földrajzi és italgondjai vannak, ugyanis a hűtő itt van, és a limoncello hiába Garrone, a citrom a Fekete-tenger partján nőtt. A termék meg ocsmány módon el van cukrozva, mint a szicíliai mandulabor. Nem véletlen tehát, hogy több mint egy év alatt nem fogyott el (köze nincs ahhoz amit Sorrentóból hoztam).
Ellenben annak idején egy angol faszi bergamotot rakott a teába, el is nevezték a blendet Earl Grey-nek (kicsit rákeresve, találtam a témában érdekes dolgot). Ebből kell fogni valami jófélét, mert ugye kommersz dolgokat snassz meggyalázni. Most épp a Dilmah cég keveréke az áldozat, kitűnő.
A teendő:
Elkészítés után egyszerűen löttyintsd bele a limoncellót. Cukor nem kell, ebben a vacakban úgyis van elég. Én fél literes bögrében készítem, két bögre után garantáltan jelentkeznek a kótyagosodás tünetei (Attilánk szeretett gines cucca elbújhat sunyiságban e mellett). És most megiszom a harmadikat is...
2010. február 18., csütörtök
Sajtszószos krumpli
Szóval néha megszólal az ember lelkiismerete, hogy a családnak is kell főzni, ha már egyszer hátébét játszok. Belelapoztam egy krumplis receptkönyvbe, minden második sort elolvastam...
1. Krumplit megmostam, héjastul felkarikázam (szerintem emiatt tetszett a recept - nem kell pucoválni).
2. Sós vízben tíz percig főztem. A vízbe fokhagyma is került. Vizet leöntöttem, félreraktam.
3. Édesanyám által félbehagyott hagymához hozzácsaptam még felszeletelt pórét, és dinszteltem. Majd egy kis liszt rá, és felöntöttem tejjel. Meg maradék tejszínnel. Aztán reszelt grana padano, ementáli mert lukacsos és az jó nekünk, valamint valami penészes sajt is. Jó fél liternyi lett.
4. A lasagnás mirelitből még maradt egy kevés, így párolódás lett a sorsa, ne foglalja a helyet a hűtőben.
5. Kivajaztam a cseréptálat.
6. Egy réteg krumplit szórtam a tál aljára, némi művészi rendetlenségben (értsd: beöntöttem a krumpli felét és elráztam benne).
7. Zöldséget elterítettem rajta, majd befedtem a maradék krumplival.
8. Az egészre rákerült a sajtos bigyó.
9. Sütő, 150 fok, egy óra.
Na, meg is kóstolom, állítólag jó lett...
1. Krumplit megmostam, héjastul felkarikázam (szerintem emiatt tetszett a recept - nem kell pucoválni).
2. Sós vízben tíz percig főztem. A vízbe fokhagyma is került. Vizet leöntöttem, félreraktam.
3. Édesanyám által félbehagyott hagymához hozzácsaptam még felszeletelt pórét, és dinszteltem. Majd egy kis liszt rá, és felöntöttem tejjel. Meg maradék tejszínnel. Aztán reszelt grana padano, ementáli mert lukacsos és az jó nekünk, valamint valami penészes sajt is. Jó fél liternyi lett.
4. A lasagnás mirelitből még maradt egy kevés, így párolódás lett a sorsa, ne foglalja a helyet a hűtőben.
5. Kivajaztam a cseréptálat.
6. Egy réteg krumplit szórtam a tál aljára, némi művészi rendetlenségben (értsd: beöntöttem a krumpli felét és elráztam benne).
7. Zöldséget elterítettem rajta, majd befedtem a maradék krumplival.
8. Az egészre rákerült a sajtos bigyó.
9. Sütő, 150 fok, egy óra.
Na, meg is kóstolom, állítólag jó lett...
2010. február 17., szerda
Zöldséges lasagne
Ez is bécsi élmény. Ott elkövették a legdurvább hibát: szarrá főzték a tésztát. Tőlem megtudod, hogy lehet ezt elkerülni: nem kell megfőzni.
Túrtam egy picit a bó't mirelitpultjában, amíg nem leltem valami korrekt zöldségkeveréket. Nem volt olcsó, de fizetés után pár nappal ezt ki nem szarja le? A szekrényben már fél éve aszalódtak némi lazannyalapok, hűtőben sajt, tejszín... szóval minden adott.
A legfontosabb a cseréptál. Amióta kaptunk új sütőt, ez állandó tettestárs a konyhában. Eddig is ott volt, csak a régi sütőbe nem fért bele. Szépen be kell áztatni, hogy felszívja a begye a vizet. Aztán kikenni vajjal, hogy jobban csússzon.
Míg ázik a cserép, a mirelit zöldség párolódjon fazékban fokhagyma, bors és egyéb válogatott főszerek társaságában. A párolási folyamat vége felé kapjon egy kevés vizet.
A cserépbe teríts le egy adag tésztalapot. Vékonyka réteg zöldség rá, majd tészta, megint zöldség, ésígytovább. Tetején tészta legyen.
Serpenyőben készüljön tejszínes sajtmártás, és reszelj sajtot. Itt hiba történt, ezt a kényes műveletet apámra bíztam, ki laza mozdulattal reszelte le a fél ujját, összevérezve a drága Grana Padanót. De kezed ne emeld a te atyádra még ha csúnya dolgot művel is, hanem lássad el az ő sebét betadinnal, hadd üvöltsön...
A mártást öntsd a cserépre, és spaknival oszlasd el, mint jó kőműves a padlopont.
A másik megoldás a paradicsomos mártás, ez esetben a reszelt sajt kerüljön a zöldségrétegekre. A paradicsomot szintén lapáttal egyengesd, és szórd meg lazán zsemlemorzsával. Ennek ízbeli értéke pontosan epszilonra van a nullától, ellenben vizualice jól néz ki.
150 fokos sütőbe vele, úgy egy órára.
A kész terméknek lesznek részei, hol a tésztát nem járja át a víz kellőképpen. Ez olyan vegetáriánusoknak jó, akik meg akarják tapasztalni a szalonnabőrkerágás taktilis élményét.
Túrtam egy picit a bó't mirelitpultjában, amíg nem leltem valami korrekt zöldségkeveréket. Nem volt olcsó, de fizetés után pár nappal ezt ki nem szarja le? A szekrényben már fél éve aszalódtak némi lazannyalapok, hűtőben sajt, tejszín... szóval minden adott.
A legfontosabb a cseréptál. Amióta kaptunk új sütőt, ez állandó tettestárs a konyhában. Eddig is ott volt, csak a régi sütőbe nem fért bele. Szépen be kell áztatni, hogy felszívja a begye a vizet. Aztán kikenni vajjal, hogy jobban csússzon.
Míg ázik a cserép, a mirelit zöldség párolódjon fazékban fokhagyma, bors és egyéb válogatott főszerek társaságában. A párolási folyamat vége felé kapjon egy kevés vizet.
A cserépbe teríts le egy adag tésztalapot. Vékonyka réteg zöldség rá, majd tészta, megint zöldség, ésígytovább. Tetején tészta legyen.
Serpenyőben készüljön tejszínes sajtmártás, és reszelj sajtot. Itt hiba történt, ezt a kényes műveletet apámra bíztam, ki laza mozdulattal reszelte le a fél ujját, összevérezve a drága Grana Padanót. De kezed ne emeld a te atyádra még ha csúnya dolgot művel is, hanem lássad el az ő sebét betadinnal, hadd üvöltsön...
A mártást öntsd a cserépre, és spaknival oszlasd el, mint jó kőműves a padlopont.
A másik megoldás a paradicsomos mártás, ez esetben a reszelt sajt kerüljön a zöldségrétegekre. A paradicsomot szintén lapáttal egyengesd, és szórd meg lazán zsemlemorzsával. Ennek ízbeli értéke pontosan epszilonra van a nullától, ellenben vizualice jól néz ki.
150 fokos sütőbe vele, úgy egy órára.
A kész terméknek lesznek részei, hol a tésztát nem járja át a víz kellőképpen. Ez olyan vegetáriánusoknak jó, akik meg akarják tapasztalni a szalonnabőrkerágás taktilis élményét.
Mustáros uborka
Jól hangzik, mi?
A bécsi élménybeszámolóban említettem ezt az állatot, s mivel nincs róla kotta, így le kellett szedni az ízemlékekből. Amely emlékek mustárról és ecetes löttyről szólnak.
Tehát beszereztem két csoffadt kígyóuborkát (ilyenkor ilyet lehet kapni, de ezen célnak megfelel). Akkurátusan meghámoz, hosszában elnégyel, majd az előkészített befőttesüvegnek megfelelően megkurtítottam.
Salátásköcsögbe víz. Itt némi hibát követtem el a meleg vízzel, ami a kóstolást finoman szólva undorítóvá tette. Ellenben később jól jön ez a melegség.
Ecet, cukor, só. Na, itt megint ápgréd történt, mivel heverészett némi balzsamecet a hűtőben. Nosza, sima ecet helyett ez került be, mert nem kellett átmenni érte a konyha másik felébe (két lépés). Mivel a balzsamecet barna, így a lötty undorfoka jelentősen növekedett, amit az egy evőkanálnyi mustár nagyjából a fájdalomküszöbön túlra tolt. Mindegy, hősiesen megragadtam a kanalat, és laza csuklómozdulatokkal elkevertem. Sőt, időnként kóstolgattam is, és került még bele mustár, sima ecet egészen addig míg jó nem lett. Mert megmérettetett és nem találtatott kevésnek. Csupán a kinézete hasonlított vala az háromnapos mosogatólére.
Az uborkákat bepakoltam a befőttesüvegbe, és ráöntöttem a trutymót. Fedőt rácsavartam, és be a hűtőbe. Itt jön jól a meleg víz, mert kihűl, és keletkezé az vákum, mely tartósít vala.
Elkészítés után némi önmegtartóztatás szükségeltetik (pár nap), hogy az lé által járja az uborkákat.
A bécsi élménybeszámolóban említettem ezt az állatot, s mivel nincs róla kotta, így le kellett szedni az ízemlékekből. Amely emlékek mustárról és ecetes löttyről szólnak.
Tehát beszereztem két csoffadt kígyóuborkát (ilyenkor ilyet lehet kapni, de ezen célnak megfelel). Akkurátusan meghámoz, hosszában elnégyel, majd az előkészített befőttesüvegnek megfelelően megkurtítottam.
Salátásköcsögbe víz. Itt némi hibát követtem el a meleg vízzel, ami a kóstolást finoman szólva undorítóvá tette. Ellenben később jól jön ez a melegség.
Ecet, cukor, só. Na, itt megint ápgréd történt, mivel heverészett némi balzsamecet a hűtőben. Nosza, sima ecet helyett ez került be, mert nem kellett átmenni érte a konyha másik felébe (két lépés). Mivel a balzsamecet barna, így a lötty undorfoka jelentősen növekedett, amit az egy evőkanálnyi mustár nagyjából a fájdalomküszöbön túlra tolt. Mindegy, hősiesen megragadtam a kanalat, és laza csuklómozdulatokkal elkevertem. Sőt, időnként kóstolgattam is, és került még bele mustár, sima ecet egészen addig míg jó nem lett. Mert megmérettetett és nem találtatott kevésnek. Csupán a kinézete hasonlított vala az háromnapos mosogatólére.
Az uborkákat bepakoltam a befőttesüvegbe, és ráöntöttem a trutymót. Fedőt rácsavartam, és be a hűtőbe. Itt jön jól a meleg víz, mert kihűl, és keletkezé az vákum, mely tartósít vala.
Elkészítés után némi önmegtartóztatás szükségeltetik (pár nap), hogy az lé által járja az uborkákat.
2010. február 13., szombat
Bécs
Ez most rendhagyó lesz. Mivel nem főztem, csupán ettem. Ez se rossz leosztás. Szóval a héten munka miatt Bécs, annak is az északi része (Jedlesdorf, Strebersdorf).
Az első napi áldozat a Nino pizzéria volt.
A hely specialitása a minestrone - amelyet sose bírnak kétszer ugyanúgy elkészíteni -, valamint az, hogy a személyzet az optikai előítélet ellenére egy kukkot sem tud olaszul (németül se nagyon, szóval ez a rész kalandossá teszi a rendelést). Szóval általános és kellemes lazaság tapasztalható (pl néha kifogynak a Chiantiból), de jó a kaja, bőséges a választék.
A második nap egy hagyományos és többször kipróbált étterembe indultunk az Anton-Bosh Gasséba, de odaérve némi meglepetés ért. Az épületet újra vakolták, a füstös faasztalokat kitették, és a kapu fölött hatalmas "Julius" felirat díszeleg. Alapos ráncfelvarrás történt. Modern vonal, amolyan biznicsznobos beszélgetős-kajálós. Na mindegy, ha már ott vagyunk, befelé.
Az első komoly szakmai vitát a bor illata okozta. Én határozott pince- illetve lábszagot véltem benne felfedezni, tanult kollegám pedig az elsődleges női nemi jelleg illatát. Sajnálkozásomat fejeztem ki sanyarú élete felett, majd elkezdtem inni. Aztán kikértem a következő negyed litert...
A hagyományok finom felrúgását minden szinten tetten lehet érni: a leves érdekes köcsögben jött, de belefért és a kanállal is korrekten lehetett benne manőverezni. A hurkapálcán karóba húzott ribizlilekváros rántott sajt alatt húzódó 7x25 centis téglalap tányér csak addig volt jó, amíg nem kellett hozzányúlni. Mert egy ilyenben kurva nehéz késsel villával, kultúrembert imitáló műveleteket végezni. Mindegy, nagyon jóízű volt.
A levezetés pedig nugátos parfé avokádókrémmel és csokiöntettel. Csúcs, szuperlatívusz ésatöbbi. A műalkotás szervírozáskor kis gondolkodást okozott, végül sikerült úgy forgatni a tányért hogy a kompozíció kiadta a "szex a nádasban" témát. Fotó nincs, de leírom: 25x25-ös tányér, közepén nagy plecsni sötétsárga avokádókrém (gondolom a napot hivatott jelképezni). Ezen 3-4db parfédarab, mint lebarnult vakációzó fiatalok henteregtek. Őket a mintegy 75°-ban lazán behúzgált csokiöntet (mint nádas) takarta a kíváncsi szemek elől (kábé annyira, mint egy zsinórtanga a feneket). Ekkorra a kollégákban már némi Vogelbeerschnaps és sör, bennem pedig 3/4 liter Zweigelt volt; ez jelentősen növeli az asszociációs készséget. Levezetésképpen kiegészítettem 4/4-re a bormennyiséget.
Mivel a kollegáknak annyira nem jött be a decens hangulat - nomeg nehogy már kétszer ugyanoda menjünk -, harmadik este elzarándokoltunk a Lang Enzerdorfer utcába. A hely már kívülről szaglik a fatüzeléstől, ami tovább emelte a kedélyes hóesés által nyújtott hangulatot. Madárberkenyéjük épp nem volt, így nagy duzzogva málnapálinkát kellett inni. Ezután betámadtuk a pultot. A pult intézménye egy zseniális találmány, és jelentősen javítja a labancokról kialakult véleményemet.
Tehát der pult: minden kategóriából négy-ötféle van. Úgymint savanyúság, krémek, sajtok, sült dögök, saláták. Kiegészítőnek pedig knédlik, egy-két csőben sült cucc és különféle péksütemények. Tehát vorspájze gyanánt egy tányérra került egy kanál zsír, gorgonzolakrém, fokhagymás kurvajóság, körözött és UnFO (Unidentified nonFlying Object). Savanyúságok közül az ecetes-mustáros lében ázott uborkát emelném ki. Jó magasra. Erős paprikájuk nincsen. Vagy nagyon alacsonyan van a csípősségi határértékük
Mittelspájzénak a kollegák különböző állatokból válogattak, én beértem a zöldséges lazanyával (ami kicsit szétfőtt, meg fűszertelen volt, de még hibahatáron belül). Az előző napi egy liter bor tiszteletére inkább nem forszíroztam az alkoholt, a második málnapálesz után már inkább csak teáztam.
Az első napi áldozat a Nino pizzéria volt.
A hely specialitása a minestrone - amelyet sose bírnak kétszer ugyanúgy elkészíteni -, valamint az, hogy a személyzet az optikai előítélet ellenére egy kukkot sem tud olaszul (németül se nagyon, szóval ez a rész kalandossá teszi a rendelést). Szóval általános és kellemes lazaság tapasztalható (pl néha kifogynak a Chiantiból), de jó a kaja, bőséges a választék.
A második nap egy hagyományos és többször kipróbált étterembe indultunk az Anton-Bosh Gasséba, de odaérve némi meglepetés ért. Az épületet újra vakolták, a füstös faasztalokat kitették, és a kapu fölött hatalmas "Julius" felirat díszeleg. Alapos ráncfelvarrás történt. Modern vonal, amolyan biznicsznobos beszélgetős-kajálós. Na mindegy, ha már ott vagyunk, befelé.
Az első komoly szakmai vitát a bor illata okozta. Én határozott pince- illetve lábszagot véltem benne felfedezni, tanult kollegám pedig az elsődleges női nemi jelleg illatát. Sajnálkozásomat fejeztem ki sanyarú élete felett, majd elkezdtem inni. Aztán kikértem a következő negyed litert...
A hagyományok finom felrúgását minden szinten tetten lehet érni: a leves érdekes köcsögben jött, de belefért és a kanállal is korrekten lehetett benne manőverezni. A hurkapálcán karóba húzott ribizlilekváros rántott sajt alatt húzódó 7x25 centis téglalap tányér csak addig volt jó, amíg nem kellett hozzányúlni. Mert egy ilyenben kurva nehéz késsel villával, kultúrembert imitáló műveleteket végezni. Mindegy, nagyon jóízű volt.
A levezetés pedig nugátos parfé avokádókrémmel és csokiöntettel. Csúcs, szuperlatívusz ésatöbbi. A műalkotás szervírozáskor kis gondolkodást okozott, végül sikerült úgy forgatni a tányért hogy a kompozíció kiadta a "szex a nádasban" témát. Fotó nincs, de leírom: 25x25-ös tányér, közepén nagy plecsni sötétsárga avokádókrém (gondolom a napot hivatott jelképezni). Ezen 3-4db parfédarab, mint lebarnult vakációzó fiatalok henteregtek. Őket a mintegy 75°-ban lazán behúzgált csokiöntet (mint nádas) takarta a kíváncsi szemek elől (kábé annyira, mint egy zsinórtanga a feneket). Ekkorra a kollégákban már némi Vogelbeerschnaps és sör, bennem pedig 3/4 liter Zweigelt volt; ez jelentősen növeli az asszociációs készséget. Levezetésképpen kiegészítettem 4/4-re a bormennyiséget.
Mivel a kollegáknak annyira nem jött be a decens hangulat - nomeg nehogy már kétszer ugyanoda menjünk -, harmadik este elzarándokoltunk a Lang Enzerdorfer utcába. A hely már kívülről szaglik a fatüzeléstől, ami tovább emelte a kedélyes hóesés által nyújtott hangulatot. Madárberkenyéjük épp nem volt, így nagy duzzogva málnapálinkát kellett inni. Ezután betámadtuk a pultot. A pult intézménye egy zseniális találmány, és jelentősen javítja a labancokról kialakult véleményemet.
Tehát der pult: minden kategóriából négy-ötféle van. Úgymint savanyúság, krémek, sajtok, sült dögök, saláták. Kiegészítőnek pedig knédlik, egy-két csőben sült cucc és különféle péksütemények. Tehát vorspájze gyanánt egy tányérra került egy kanál zsír, gorgonzolakrém, fokhagymás kurvajóság, körözött és UnFO (Unidentified nonFlying Object). Savanyúságok közül az ecetes-mustáros lében ázott uborkát emelném ki. Jó magasra. Erős paprikájuk nincsen. Vagy nagyon alacsonyan van a csípősségi határértékük
Mittelspájzénak a kollegák különböző állatokból válogattak, én beértem a zöldséges lazanyával (ami kicsit szétfőtt, meg fűszertelen volt, de még hibahatáron belül). Az előző napi egy liter bor tiszteletére inkább nem forszíroztam az alkoholt, a második málnapálesz után már inkább csak teáztam.
2010. február 5., péntek
Caciki
Szóval ez a tejföl egy vidám dolog. Még a múlt évezredben a kies Rodosz szigetén úgy döntöttünk, hogy elég volt a görögsalátából, együnk valami rendeset: sajtostészta. Ehhez kell a sajt, tészta és a tejföl. Egyszerű. Kis útiszótárból kinéztem: sahne. Az kell nekem. Be is rontottam a helyi boltba. A tészta és a sajt optikai mintavétellel hamar megvolt, ellenben a hűtőpult csupa joghurttól roskadozott. Nagy tanácstalanságomban két benszülöttnek látszó német turistához fordultam: Gutenábel, suche für sahne. Megértőn bólogattak, és rámutattak a kávétejszínre. Nein nein, ich möchte sahne, amiből majonéz machen. Ekkor szép körmondatot kaptam, miszerint a francnak akarok majonézt csinálni, amikor ott van készen. Legyintettem hogy hülyék, és mérgemben betáraztam vagy öt doboz joghurtot, amiből a legédesebb került a tésztára.
Pár évvel később, mikor görög cimborámnak meséltem az esetet, felvilágosított: náluk nincs tejföl. De neki annyira tetszett az itteni, hogy a nemzeti ételt ezzel készítette. Tehát:
Kell gurken, tejföl, fokhagyma, só, reszelő, nagy tál.
1. Gurkent lereszeled a tálba.
2. Irgalmatlanul elsózod.
3. Kicsit állni hagyod, majd kinyomkodod az összes levet belőle. Ekkor a térfogat töredékére esik, szóval ragadd meg az alkalmat még néhány uborka lereszelésére.
4. Ipari mennyiségű fokhagymát pucolsz, áttörsz.
5. A tejfölt és a fokhagymát összekevered a reszelékkel.
6. Letakarod és hűtőbe vele egy órára.
Minőségellenőrzés: az egész a tejföl és a fokhagyma arányán múlik. Akkor jó, amikor ízleléskor a fokhagyma csípését némi késleltetéssel elfedi a tejföl jótékony simasága.
Ui.: oreganós korszakomban meg-megkínáltam egy adag zölddel a salátát, de emiatt olyan életveszélyes fenyegetést kaptam, ami hatására soha többet...
Pár évvel később, mikor görög cimborámnak meséltem az esetet, felvilágosított: náluk nincs tejföl. De neki annyira tetszett az itteni, hogy a nemzeti ételt ezzel készítette. Tehát:
Kell gurken, tejföl, fokhagyma, só, reszelő, nagy tál.
1. Gurkent lereszeled a tálba.
2. Irgalmatlanul elsózod.
3. Kicsit állni hagyod, majd kinyomkodod az összes levet belőle. Ekkor a térfogat töredékére esik, szóval ragadd meg az alkalmat még néhány uborka lereszelésére.
4. Ipari mennyiségű fokhagymát pucolsz, áttörsz.
5. A tejfölt és a fokhagymát összekevered a reszelékkel.
6. Letakarod és hűtőbe vele egy órára.
Minőségellenőrzés: az egész a tejföl és a fokhagyma arányán múlik. Akkor jó, amikor ízleléskor a fokhagyma csípését némi késleltetéssel elfedi a tejföl jótékony simasága.
Ui.: oreganós korszakomban meg-megkínáltam egy adag zölddel a salátát, de emiatt olyan életveszélyes fenyegetést kaptam, ami hatására soha többet...
Brutállecsó
Mert rendes gyerek vagyok: ha már a rántottánál megígértem, itt egy igazán gyors és faszagyerek kaja.
Mirelitben lehet kapni "parasztreggeli" című zöldségkeveréket. Általában nem a minőség legteteje, de nekünk most megfelel. Paprika, hagyma, esetleg paradicsom (a Globus egy időben kiváló egyveleget gyártott, sajnos évek óta nem lehet kapni). Ezeket serpenyőben alaposan megtöttyeszted.
S most jön a faszacsávójátszás: paradicsomsűrítmény, és erőspaprika - nem a por, hanem a szárított apróra tört változata. Ez utóbbiból ipari mennyiség - hogy elfedje a tényt, hogy kifőztük az összes C vitamint a zöldségből. Meg só bors, de az mindenbe kell. Rottyan egy-kettőt, és kész is.
Fogyasztási javallat: Nem, nem rakjuk ki tányérra. Falap alája, vastagon szelt kenyér melléje, és betolod.
Minőségellenőrzés: Ha másnap üvöltesz a fajanszon, akkor jó.
Mirelitben lehet kapni "parasztreggeli" című zöldségkeveréket. Általában nem a minőség legteteje, de nekünk most megfelel. Paprika, hagyma, esetleg paradicsom (a Globus egy időben kiváló egyveleget gyártott, sajnos évek óta nem lehet kapni). Ezeket serpenyőben alaposan megtöttyeszted.
S most jön a faszacsávójátszás: paradicsomsűrítmény, és erőspaprika - nem a por, hanem a szárított apróra tört változata. Ez utóbbiból ipari mennyiség - hogy elfedje a tényt, hogy kifőztük az összes C vitamint a zöldségből. Meg só bors, de az mindenbe kell. Rottyan egy-kettőt, és kész is.
Fogyasztási javallat: Nem, nem rakjuk ki tányérra. Falap alája, vastagon szelt kenyér melléje, és betolod.
Minőségellenőrzés: Ha másnap üvöltesz a fajanszon, akkor jó.
2010. február 4., csütörtök
Önéletrajzi elmélkedés a tojásrántottáról
Egy kedves ismerősöm javallatára kipróbáltam, milyen tejföllel. Mármint a tojásrántotta.
Ízre nem sok történt, állagra állítólag krémesebb, de ez az állag szerintem nem a tejföltől, hanem a sütés idejétől függ. Mindenesetre a kübli - amiben összekevertem a tojást tejföllel, felülnézetből erősen hajazott a Metallica Load borítójára, amiről pedig köztudomású, mit is ábrázol. De nem volt mese, ha már belekezd az ember, csinálja végig, ne rettenjen meg mindenféle vizuális párhuzamoktól.
Miközben a tányéron levő cafatokat vastagon bekentem mustárral (lehet hogy ezért nem jött át a tejföl íze?), elgondolkoztam a tojásrántottán.
Mert alapjába véve fogja az ember, belecsapja az olajba (zsírba magyarosabb), spaknival elkeni, oszt jó'van. Ez az alap, finomra őrölt paprikával behintett változatával bármelyik rendes ÁFÉSZ kirendeltségben találkozhatunk (a megmaradt paprika később az uborkasalátán végzi gyászos pályafutását). Íze és állaga mindenhol ugyanaz, szóval aki a kínai kaják mindenhol azonos ízének okát kutatja, annak itt a második téma.
A tojásrántotta azonban alkalmat ad a kreativitás kibontakoztatására is: péel édesapám mindig lecsóval csinálta. Aztán kirakta az ablakba hűlni, hogy a serpenyő kihasználhassa a hat emeletnyi helyzeti energiát a kereszthuzat által megsegítve. A trauma nyomán hosszú évekbe telt míg megszoktam a szarrá főzött paprika ízét (ez ügyben lesz egy jó kis kaja nemsokára).
De a lényeg megragadt: valamit kell bele tenni. Mivel paprika nem, így maradt a mirelit zöldborsó meg a franciasaláta-alap. Ez garantáltan saját fejlesztés; az összes haver és hölgyemény elhűlve nézte, amint bezúdul a sok kis zöld golyó a serpenyőbe. Igazából ehhez a tojás csak halvány indok volt. Ugyanis nem látszott ki a reszelt sajtból.
A következő lépést egy göröghoni cimborám mutatta: krumpli. Ő nagyképűen omlettnek hívta, de engem, tapasztalt szakértőt nem tudott átverni - ez is rántotta. A baj vele hogy macerás, mert krumplit kell hámozni, vékonyan felszeletelni, megsütni. Na igen. Ez az a pont, ahol a gond kezdődik, mert a sült krumplit ne bonyolítsuk tovább. Jó az úgy. De ő bonyolította: rányomta a hagymát meg a tojást, megsütötte, átfordította és úgy is megsütötte. Kész. Csak a lényeg veszett el, miszerint a tojásrántotta egyszerű lélek.
(amúgy a srác rendes ember, egyszer mocskosul becsíptünk a kenyér-feta-úzó szentháromságban, míg felesége megjárta a közeli boltot valami alapanyagért)
Ezen omlett egy variációjának receptjére a lakás egy speciális helységében bukkantam - mert máshol nem olvas az ember Nők Lapját. Ebben is van krumpli meg hagyma; a specialitást az adja, hogy a tojás beöntése után lefedjük az egész cókmókot, amitől a tojás megvadul és felpüffed. Ekkor megfordítjuk, és úgy is felpüffesztjük. Látványos, gyors - és nyers a krumpli.
Mint sejthető, a készítéskor végzett praktikák nagyban meghatározzák a dolog kimenetelét. És ez fontosabb, mint hogy gomba van-e benne, vagy esetleg málnalekvár.
- Ha nincs kübli, akkor sanszos a tükörtojás, de a spaknival még el lehet oszlatni.
- Ha a kübliben laza csuklómozdulatokkal szétcsapatod, attól még a sepenyőben nem fontos hozzányúlni, vagy le is fedheted, és megforgathatod a lepényt.
- A klasszikus állaghoz a spaknival folyamatosan baszkurálni kell, ezzel gyorsítva a szilárd halmazállapotba jutást.
A technológiát megfejelve az alapanyagok kimeríthetetlen választékával azt csinálsz amit akarsz.
Ízre nem sok történt, állagra állítólag krémesebb, de ez az állag szerintem nem a tejföltől, hanem a sütés idejétől függ. Mindenesetre a kübli - amiben összekevertem a tojást tejföllel, felülnézetből erősen hajazott a Metallica Load borítójára, amiről pedig köztudomású, mit is ábrázol. De nem volt mese, ha már belekezd az ember, csinálja végig, ne rettenjen meg mindenféle vizuális párhuzamoktól.
Miközben a tányéron levő cafatokat vastagon bekentem mustárral (lehet hogy ezért nem jött át a tejföl íze?), elgondolkoztam a tojásrántottán.
Mert alapjába véve fogja az ember, belecsapja az olajba (zsírba magyarosabb), spaknival elkeni, oszt jó'van. Ez az alap, finomra őrölt paprikával behintett változatával bármelyik rendes ÁFÉSZ kirendeltségben találkozhatunk (a megmaradt paprika később az uborkasalátán végzi gyászos pályafutását). Íze és állaga mindenhol ugyanaz, szóval aki a kínai kaják mindenhol azonos ízének okát kutatja, annak itt a második téma.
A tojásrántotta azonban alkalmat ad a kreativitás kibontakoztatására is: péel édesapám mindig lecsóval csinálta. Aztán kirakta az ablakba hűlni, hogy a serpenyő kihasználhassa a hat emeletnyi helyzeti energiát a kereszthuzat által megsegítve. A trauma nyomán hosszú évekbe telt míg megszoktam a szarrá főzött paprika ízét (ez ügyben lesz egy jó kis kaja nemsokára).
De a lényeg megragadt: valamit kell bele tenni. Mivel paprika nem, így maradt a mirelit zöldborsó meg a franciasaláta-alap. Ez garantáltan saját fejlesztés; az összes haver és hölgyemény elhűlve nézte, amint bezúdul a sok kis zöld golyó a serpenyőbe. Igazából ehhez a tojás csak halvány indok volt. Ugyanis nem látszott ki a reszelt sajtból.
A következő lépést egy göröghoni cimborám mutatta: krumpli. Ő nagyképűen omlettnek hívta, de engem, tapasztalt szakértőt nem tudott átverni - ez is rántotta. A baj vele hogy macerás, mert krumplit kell hámozni, vékonyan felszeletelni, megsütni. Na igen. Ez az a pont, ahol a gond kezdődik, mert a sült krumplit ne bonyolítsuk tovább. Jó az úgy. De ő bonyolította: rányomta a hagymát meg a tojást, megsütötte, átfordította és úgy is megsütötte. Kész. Csak a lényeg veszett el, miszerint a tojásrántotta egyszerű lélek.
(amúgy a srác rendes ember, egyszer mocskosul becsíptünk a kenyér-feta-úzó szentháromságban, míg felesége megjárta a közeli boltot valami alapanyagért)
Ezen omlett egy variációjának receptjére a lakás egy speciális helységében bukkantam - mert máshol nem olvas az ember Nők Lapját. Ebben is van krumpli meg hagyma; a specialitást az adja, hogy a tojás beöntése után lefedjük az egész cókmókot, amitől a tojás megvadul és felpüffed. Ekkor megfordítjuk, és úgy is felpüffesztjük. Látványos, gyors - és nyers a krumpli.
Mint sejthető, a készítéskor végzett praktikák nagyban meghatározzák a dolog kimenetelét. És ez fontosabb, mint hogy gomba van-e benne, vagy esetleg málnalekvár.
- Ha nincs kübli, akkor sanszos a tükörtojás, de a spaknival még el lehet oszlatni.
- Ha a kübliben laza csuklómozdulatokkal szétcsapatod, attól még a sepenyőben nem fontos hozzányúlni, vagy le is fedheted, és megforgathatod a lepényt.
- A klasszikus állaghoz a spaknival folyamatosan baszkurálni kell, ezzel gyorsítva a szilárd halmazállapotba jutást.
A technológiát megfejelve az alapanyagok kimeríthetetlen választékával azt csinálsz amit akarsz.
2010. február 1., hétfő
Tükörtojás
Ez egy rém egyszerű történet. Általában. Mert ugye fogni kell egy forró fémlapot, rácsapni a tojást, oszt jóvan.
De általában nincs krómozott fémlapunk. Tehát serpenyő. Kevés olaj vagy vaj, felforrósít, bele a tojások. Mondjuk négy. Megszórod fűszerekkel, gorgonzola sajttal, és pár szelet sajtot is ráterítesz - gondosan elkerülve a kis sárga tyúkkezdeményeket.
Itt jön a trükk: lefeded. Ekkor ugyanis a sárga bigyók fölé fehér hártyát növeszt a hő meg a nyomás és Susan Boyle Marriage. Ízlés kérdése, én nem hagyom megfőni a kis sárga embriókat, azt szeretem ha kés hatására kibuggyan a tányéron szanaszét. De én már csak ilyen perverz állat valék. Ha tovább hagyod a tűzön, akkor olyan lesz mint a főtt tojás.
De általában nincs krómozott fémlapunk. Tehát serpenyő. Kevés olaj vagy vaj, felforrósít, bele a tojások. Mondjuk négy. Megszórod fűszerekkel, gorgonzola sajttal, és pár szelet sajtot is ráterítesz - gondosan elkerülve a kis sárga tyúkkezdeményeket.
Itt jön a trükk: lefeded. Ekkor ugyanis a sárga bigyók fölé fehér hártyát növeszt a hő meg a nyomás és Susan Boyle Marriage. Ízlés kérdése, én nem hagyom megfőni a kis sárga embriókat, azt szeretem ha kés hatására kibuggyan a tányéron szanaszét. De én már csak ilyen perverz állat valék. Ha tovább hagyod a tűzön, akkor olyan lesz mint a főtt tojás.
2010. január 31., vasárnap
Négysajtmártás
Klasszikus szósz.
Évekig kísérleteztem vele, aztán lenn Accetturában olyat kaptam ebből, hogy ajbazeg... Isa néni tejszínt, gombát és rukolát vegyített olyan felséges kajáva, ami miatt érdemes lesz laza másfélezer kilométert utazni. És ez csak az odaút...
Szóval megvilágosodott, hogy nem tej, hanem tejszín.
Fogod a serpenyőt, mellé bekészíted az összes sajtot amit találsz (a klasszikus négysajtos az áll parmezán, mozzarella, gorgonzola meg még valamiből, de nem sértődik meg senki a mackósajton se - egyébként a fondünek is ez az alapja: az összes szökésben lévő sajtot kondérba csapjuk és szárazkenyérrel kitöröljük). A sajtokat minél apróbbra vágd, reszeld, megkönnyítve az olvadozást.
Tehát:
1. Kis olaj, plusz tejszín.
2. Amikor felmelegedett, bele a sajtok.
3. Amikor sűrűsödik, akkor a rukola.
4. Só bors mehet bele, de nem muszáj. Borsból csak fehérbors, mert a fekete úgy néz ki benne, mint a napközis tejbegríz.
Évekig kísérleteztem vele, aztán lenn Accetturában olyat kaptam ebből, hogy ajbazeg... Isa néni tejszínt, gombát és rukolát vegyített olyan felséges kajáva, ami miatt érdemes lesz laza másfélezer kilométert utazni. És ez csak az odaút...
Szóval megvilágosodott, hogy nem tej, hanem tejszín.
Fogod a serpenyőt, mellé bekészíted az összes sajtot amit találsz (a klasszikus négysajtos az áll parmezán, mozzarella, gorgonzola meg még valamiből, de nem sértődik meg senki a mackósajton se - egyébként a fondünek is ez az alapja: az összes szökésben lévő sajtot kondérba csapjuk és szárazkenyérrel kitöröljük). A sajtokat minél apróbbra vágd, reszeld, megkönnyítve az olvadozást.
Tehát:
1. Kis olaj, plusz tejszín.
2. Amikor felmelegedett, bele a sajtok.
3. Amikor sűrűsödik, akkor a rukola.
4. Só bors mehet bele, de nem muszáj. Borsból csak fehérbors, mert a fekete úgy néz ki benne, mint a napközis tejbegríz.
Gnocchi
No, ez a trükk a "Nélkülözhetetlen Tésztakönyv"-ből van, szóval jogdíjat majd oda. Persze komoly upgrade történt készítés közben...
Tehát fogod a krumplit, villával megszurkálod (feszültséglevezetésnek se rossz) és úgy ahogy van becsapod a sütőbe, 200 fokra, 1 órára. Vagy megpucolod és kicsit átfőzöd hogy megpuhuljon. Ez esetben némi vizet szív fel, ami miatt több liszt kell. Szabadidődben kiszámolod melyik kerül többe: az egy óra sütögetés vagy a plusz 5 deka liszt.
Na, lényeg hogyha annyira lehűlt hogy hozzá tudsz nyúlni, akkor megkopasztod a krumplit. Így is forró. Aztán liszttel elkeverve tésztát gyártasz belőle.
Itt jön az upgréd: fokhagymapor, petrezselyem, só, bors, fél csirke szecskázva, meg amit el bírsz képzelni hogy jó lehet bele. Lényeg hogy száraz legyen mert a sok liszt elnehezíti a cuccost.
Ruganyos tésztát nyomkodsz, majd kb másfél centi vastag hurkákat sodorsz - a könyv 2,5 centit mond, de nem vibrátort gyártunk tiniknek, hanem kaját. Pláne hogy ezt felkarikázod. És úgy meg ugye... nem persely...
Na szóval ez után jön a formázás, amiről az összes szakirodalom kussol, mint Hagyó Miklós a kombinétenderről.
1. Tehát fogsz egy villát, és egy szelet masszát a vágási él mentén ráfektetsz a rácsos részre.
2. Hüvelykkel gyengéden ellapítod, majd
3. a villa végétől befelé egy laza mozdulattal összehajtod (a laza mozdulat úgy 40 darab után megjön).
Végeredményül szép, kicsit ovális gombócot kapsz, melynek bő félkerületét csíkok borítják a villa jóvoltából, másik oldalról meg pikáns hosszanti vágás lesz.
Kicsapod szikkadni.
Míg szikkad, megcsinálod a mártást (négysajt, paradicsom).
A kis bigyókat forró vízbe rakod, amelynek tetejére 2-3 perc alatt feljönnek. Lehalászod, mártás rá, zaba.
Tehát fogod a krumplit, villával megszurkálod (feszültséglevezetésnek se rossz) és úgy ahogy van becsapod a sütőbe, 200 fokra, 1 órára. Vagy megpucolod és kicsit átfőzöd hogy megpuhuljon. Ez esetben némi vizet szív fel, ami miatt több liszt kell. Szabadidődben kiszámolod melyik kerül többe: az egy óra sütögetés vagy a plusz 5 deka liszt.
Na, lényeg hogyha annyira lehűlt hogy hozzá tudsz nyúlni, akkor megkopasztod a krumplit. Így is forró. Aztán liszttel elkeverve tésztát gyártasz belőle.
Itt jön az upgréd: fokhagymapor, petrezselyem, só, bors, fél csirke szecskázva, meg amit el bírsz képzelni hogy jó lehet bele. Lényeg hogy száraz legyen mert a sok liszt elnehezíti a cuccost.
Ruganyos tésztát nyomkodsz, majd kb másfél centi vastag hurkákat sodorsz - a könyv 2,5 centit mond, de nem vibrátort gyártunk tiniknek, hanem kaját. Pláne hogy ezt felkarikázod. És úgy meg ugye... nem persely...
Na szóval ez után jön a formázás, amiről az összes szakirodalom kussol, mint Hagyó Miklós a kombinétenderről.
1. Tehát fogsz egy villát, és egy szelet masszát a vágási él mentén ráfektetsz a rácsos részre.
2. Hüvelykkel gyengéden ellapítod, majd
3. a villa végétől befelé egy laza mozdulattal összehajtod (a laza mozdulat úgy 40 darab után megjön).
Végeredményül szép, kicsit ovális gombócot kapsz, melynek bő félkerületét csíkok borítják a villa jóvoltából, másik oldalról meg pikáns hosszanti vágás lesz.
Kicsapod szikkadni.
Míg szikkad, megcsinálod a mártást (négysajt, paradicsom).
A kis bigyókat forró vízbe rakod, amelynek tetejére 2-3 perc alatt feljönnek. Lehalászod, mártás rá, zaba.
2010. január 19., kedd
Pasta Mix
Ez most rém egyszerű, de némileg speciális ügylet.
A korábban emlegetett Mauro erőssége - azon túl, hogy egész Csizmaországban ő az egyetlen aki ekkora standot vezet - a Pasta Mix.
Ez zöldfűszer, paprika, bors és egyéb titkos összetevők keveréke. Lényeg, hogy ehhez kizárólag a Campo dei Fiorin lehet hozzájutni (a Largo Argentina felé eső sarkon pedig jó kis csemegebolt van, ahol szendvicset készítenek).
Tehát ha van ilyenünk, akkor jöhet aminek jönnie kell: együk meg.
Spagetti. Kizárólag. Aki mással meri csinálni, letöröm a kezét. Mielőtt a tészta eléri a legendás "al dente" állapotot bele kell csapni egy evőkanállal a mixből. Mauro személyenként egy evőkanállal javasolja, de az szerintem túlzás.
A tésztáról a vizet leöntöd, rajta marad a sok kis bizgentyű. Olívaolajjal és parmezánnal (Grana Padano is belefér) elkevered, befalod.
A korábban emlegetett Mauro erőssége - azon túl, hogy egész Csizmaországban ő az egyetlen aki ekkora standot vezet - a Pasta Mix.
Ez zöldfűszer, paprika, bors és egyéb titkos összetevők keveréke. Lényeg, hogy ehhez kizárólag a Campo dei Fiorin lehet hozzájutni (a Largo Argentina felé eső sarkon pedig jó kis csemegebolt van, ahol szendvicset készítenek).
Tehát ha van ilyenünk, akkor jöhet aminek jönnie kell: együk meg.
Spagetti. Kizárólag. Aki mással meri csinálni, letöröm a kezét. Mielőtt a tészta eléri a legendás "al dente" állapotot bele kell csapni egy evőkanállal a mixből. Mauro személyenként egy evőkanállal javasolja, de az szerintem túlzás.
A tésztáról a vizet leöntöd, rajta marad a sok kis bizgentyű. Olívaolajjal és parmezánnal (Grana Padano is belefér) elkevered, befalod.
2010. január 18., hétfő
És igeeen!
Na, most fő. És fasza. Nem kicsit, nagyon.
Kezdtem egy baszom adag fagyasztott gombával. Ezt felolvaszt, sóz, fokhagymáz (jelen esetben a Lehel téri töröknél zsákmányolt fokhagyma granulátum) majd elforraltam róla az összes taknyot amit eresztett.
Közben persze tésztavíz elindul a forrás felé.
Amikor a gomba megvan, fél liter tejszín, vagy negyed kiló apróra vágott rukola ment bele, és ipari mennyiségű Boscaiola di Tommaso. Aztán egy fél penészes camambert és egy háromszögsajt, hogy sűrítse.
Tészta megfő, kulimász rá. És most irgalmatlan önmegtartóztatás vagyon, mert ez a holnapi ebéd melóba, nem kéne most fölfalni...
Kezdtem egy baszom adag fagyasztott gombával. Ezt felolvaszt, sóz, fokhagymáz (jelen esetben a Lehel téri töröknél zsákmányolt fokhagyma granulátum) majd elforraltam róla az összes taknyot amit eresztett.
Közben persze tésztavíz elindul a forrás felé.
Amikor a gomba megvan, fél liter tejszín, vagy negyed kiló apróra vágott rukola ment bele, és ipari mennyiségű Boscaiola di Tommaso. Aztán egy fél penészes camambert és egy háromszögsajt, hogy sűrítse.
Tészta megfő, kulimász rá. És most irgalmatlan önmegtartóztatás vagyon, mert ez a holnapi ebéd melóba, nem kéne most fölfalni...
2010. január 11., hétfő
Boscaiola di Tommaso
Na az van, hogy létezik egy Mauro Berardi nevű faszi Rómában. Tunképpen füvesstandja van Brúnó hóna alatt a Virágosréten. Ha tehetem, veszek nála fűszert és abból főzök. 2009-ben ez elmaradt, így házi pótlás következik:A Lehel téri piacon van török bolt. Gondolom Nyugottkárolyban is van. Be kell szerezni fokhagymaport, zöldborsot őrölve, szárított hagymát, szárított petrezselymet meg gombát.
A gombát vékonyan felszeleteled és pár órán keresztül 60-100 Folk Celsiuson fonnyasztod a sütőben. Mikor keményre száradt, kicsit összetöröd és elkevered a fentiekkel. Ezzel kész a fűszer.
Alkalmazás: bármibe (tésztára, tejszínes cuccba, rizottóba, ésatöbbi.
ui. Ha szárított gombát veszel, akkor megspórólsz némi villanypénzt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)