Kivettük a menüből a húst. Szokás szerint. Ugyebár ígértem articsókát, ami köré az egész művet fel akartam építeni, de végül változott - mert az változatosság delectat, a tojás meg erectat a népi bölcseletnek szerinte.
Tehát készült egyszer sült padlizsán, meg feláldoztam huszonpárdeka reszelt Grana Padanót Federico bácsi oltárán.
Eközben rájöttem, hogy ha a serpenyő közepe magasabban van mint a széle (értsd piszkosul régi vacak), akkor nehéz megcsinálni. De sikerült. Az első. A második megtévesztésig hasonlít a felmosórongyra.
Közben készült olajos trutymák: olaj, szárított paradicsom darabolva, szárított vöröshagyma, szecskázott olajbogyó, fokhagyma, só. Az művészmadár (articsóka) napraforgóolajostul serpenyőbe ugrott, rá a trutymák, majd kisvártatva némi zöldség is követte.
Eközben felszabadult a sütő, bedobtam a mirelit spenótot (utólag kiderült, ez kimaradhatott volna). A végjátékban a sajttálakba bepakoltam az articsókás zöldséget és a spenótot, köré némi sültkrumplit, egy tányérra felhalmoztam a padlizsont és megettük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése