Beszámolda a hét végéről

Szóval pénteken a Café Magritte nevű műintézményben voltunk. Te is, szóval csak ténymegállapítás hogy a Figula pincészet borait ittuk, melyek jók. [majd ápdételek a pontos paraméterekkel] Aztán konstatáltuk, hogy a Vapianoban jó a gorgonzolás-diós fusilli, és a séf tökéletesen tisztában van az avas zsír hatásával (a főzés közben erről beszélgettünk, megalapozván a jóétvágy).

Szombaton túra után Petiékkel elrongyoltunk a Whisky Show-ra. Aszongyahogy volt öt kostolójegyünk, meg egy bemutató - ahol szintén öt pohár. Kezdtünk egy Ben Riach Pedro Ximenez Sherry Cask akármivel, amit egy Benromach Peat Smoke majd egy szendvics követett. Az első kettő nem volt nagy durranás (napersze ha lenne otthon, azért csak meginnám).

Ha már szemináriumjegy, beültünk a Wilson&Morgan előadására, melyet mint utóbb kiderült a FIAT autógyár egy mérnöke tartott. Mert a cég olasz. De a "Rossi e figlii" mégiscsak hülye név egy whiskyforgalmazónak. Itt ért a csoda, meg szuperlatívusz egy 18 éves Mortlach képében. Prostituált jó. Remélem a közeljövőben lesz rá marha sok felesleges pénzem...
Ittunk még marsalahordós cuccot, húsz éves Caol Ilát, de sajna Mortlach úgy odacsűrt hogy nálam most nem rúgtak labdába (persze ismételten: bármelyiknek volna hely a polcon). Majd meglesem a jegyzeteimet, de az egyiknek brutálhosszú lecsengése volt.


Ezután kicsit kiszellőztettük magunkat (mielőtt még úgy jártunk volna mint egy úriember, akit kikísértek). Levegőzés után utánajártunk annak a legendának, hogy vajon a Glenfarclas 25 vagy 30 a jobb. Bizony, a hír szerintünk is igaz, a 25-ös karakteresebb, jobban ízlett. Végül elbeszélgettünk a W&M mérnökével, miközben Peti valami Bowmore-t diktált belém.

Az estet ünnepléssel töltöttük volna, de az egy pohár Nikka ellen kőkeményen lázadozott a szervezetünk, de becsületből letoltuk.