Szóval néha megszólal az ember lelkiismerete, hogy a családnak is kell főzni, ha már egyszer hátébét játszok. Belelapoztam egy krumplis receptkönyvbe, minden második sort elolvastam...
1. Krumplit megmostam, héjastul felkarikázam (szerintem emiatt tetszett a recept - nem kell pucoválni).
2. Sós vízben tíz percig főztem. A vízbe fokhagyma is került. Vizet leöntöttem, félreraktam.
3. Édesanyám által félbehagyott hagymához hozzácsaptam még felszeletelt pórét, és dinszteltem. Majd egy kis liszt rá, és felöntöttem tejjel. Meg maradék tejszínnel. Aztán reszelt grana padano, ementáli mert lukacsos és az jó nekünk, valamint valami penészes sajt is. Jó fél liternyi lett.
4. A lasagnás mirelitből még maradt egy kevés, így párolódás lett a sorsa, ne foglalja a helyet a hűtőben.
5. Kivajaztam a cseréptálat.
6. Egy réteg krumplit szórtam a tál aljára, némi művészi rendetlenségben (értsd: beöntöttem a krumpli felét és elráztam benne).
7. Zöldséget elterítettem rajta, majd befedtem a maradék krumplival.
8. Az egészre rákerült a sajtos bigyó.
9. Sütő, 150 fok, egy óra.
Na, meg is kóstolom, állítólag jó lett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése