Bécs

Ez most rendhagyó lesz. Mivel nem főztem, csupán ettem. Ez se rossz leosztás. Szóval a héten munka miatt Bécs, annak is az északi része (Jedlesdorf, Strebersdorf). 

Az első napi áldozat a Nino pizzéria volt.
A hely specialitása a minestrone - amelyet sose bírnak kétszer ugyanúgy elkészíteni -, valamint az, hogy a személyzet az optikai előítélet ellenére egy kukkot sem tud olaszul (németül se nagyon, szóval ez a rész kalandossá teszi a rendelést). Szóval általános és kellemes lazaság tapasztalható (pl néha kifogynak a Chiantiból), de jó a kaja, bőséges a választék.

A második nap egy hagyományos és többször kipróbált étterembe indultunk az Anton-Bosh Gasséba, de odaérve némi meglepetés ért. Az épületet újra vakolták, a füstös faasztalokat kitették, és a kapu fölött hatalmas "Julius" felirat díszeleg. Alapos ráncfelvarrás történt. Modern vonal, amolyan biznicsznobos beszélgetős-kajálós. Na mindegy, ha már ott vagyunk, befelé.
Az első komoly szakmai vitát a bor illata okozta. Én határozott pince- illetve lábszagot véltem benne felfedezni, tanult kollegám pedig az elsődleges női nemi jelleg illatát. Sajnálkozásomat fejeztem ki sanyarú élete felett, majd elkezdtem inni. Aztán kikértem a következő negyed litert...
A hagyományok finom felrúgását minden szinten tetten lehet érni: a leves érdekes köcsögben jött, de belefért és a kanállal is korrekten lehetett benne manőverezni. A hurkapálcán karóba húzott ribizlilekváros rántott sajt alatt húzódó 7x25 centis téglalap tányér csak addig volt jó, amíg nem kellett hozzányúlni. Mert egy ilyenben kurva nehéz késsel villával, kultúrembert imitáló műveleteket végezni. Mindegy, nagyon jóízű volt.
A levezetés pedig nugátos parfé avokádókrémmel és csokiöntettel. Csúcs, szuperlatívusz ésatöbbi. A műalkotás szervírozáskor kis gondolkodást okozott, végül sikerült úgy forgatni a tányért hogy a kompozíció kiadta a "szex a nádasban" témát. Fotó nincs, de leírom: 25x25-ös tányér, közepén nagy plecsni sötétsárga avokádókrém (gondolom a napot hivatott jelképezni). Ezen 3-4db parfédarab, mint lebarnult vakációzó fiatalok henteregtek. Őket a mintegy 75°-ban lazán behúzgált csokiöntet (mint nádas) takarta a kíváncsi szemek elől (kábé annyira, mint egy zsinórtanga a feneket). Ekkorra a kollégákban már némi Vogelbeerschnaps és sör, bennem pedig 3/4 liter Zweigelt volt; ez jelentősen növeli az asszociációs készséget. Levezetésképpen kiegészítettem 4/4-re a bormennyiséget.

Mivel a kollegáknak annyira nem jött be a decens hangulat - nomeg nehogy már kétszer ugyanoda menjünk -, harmadik este elzarándokoltunk a Lang Enzerdorfer utcába. A hely már kívülről szaglik a fatüzeléstől, ami tovább emelte a kedélyes hóesés által nyújtott hangulatot. Madárberkenyéjük épp nem volt, így nagy duzzogva málnapálinkát kellett inni. Ezután betámadtuk a pultot. A pult intézménye egy zseniális találmány, és jelentősen javítja a labancokról kialakult véleményemet.
Tehát der pult: minden kategóriából négy-ötféle van. Úgymint savanyúság, krémek, sajtok, sült dögök, saláták. Kiegészítőnek pedig knédlik, egy-két csőben sült cucc és különféle péksütemények. Tehát vorspájze gyanánt egy tányérra került egy kanál zsír, gorgonzolakrém, fokhagymás kurvajóság, körözött és UnFO (Unidentified nonFlying Object). Savanyúságok közül az ecetes-mustáros lében ázott uborkát emelném ki. Jó magasra. Erős paprikájuk nincsen. Vagy nagyon alacsonyan van a csípősségi határértékük
Mittelspájzénak a kollegák különböző állatokból válogattak, én beértem a zöldséges lazanyával (ami kicsit szétfőtt, meg fűszertelen volt, de még hibahatáron belül). Az előző napi egy liter bor tiszteletére inkább nem forszíroztam az alkoholt, a második málnapálesz után már inkább csak teáztam.