Jól hangzik, mi?
A bécsi élménybeszámolóban említettem ezt az állatot, s mivel nincs róla kotta, így le kellett szedni az ízemlékekből. Amely emlékek mustárról és ecetes löttyről szólnak.
Tehát beszereztem két csoffadt kígyóuborkát (ilyenkor ilyet lehet kapni, de ezen célnak megfelel). Akkurátusan meghámoz, hosszában elnégyel, majd az előkészített befőttesüvegnek megfelelően megkurtítottam.
Salátásköcsögbe víz. Itt némi hibát követtem el a meleg vízzel, ami a kóstolást finoman szólva undorítóvá tette. Ellenben később jól jön ez a melegség.
Ecet, cukor, só. Na, itt megint ápgréd történt, mivel heverészett némi balzsamecet a hűtőben. Nosza, sima ecet helyett ez került be, mert nem kellett átmenni érte a konyha másik felébe (két lépés). Mivel a balzsamecet barna, így a lötty undorfoka jelentősen növekedett, amit az egy evőkanálnyi mustár nagyjából a fájdalomküszöbön túlra tolt. Mindegy, hősiesen megragadtam a kanalat, és laza csuklómozdulatokkal elkevertem. Sőt, időnként kóstolgattam is, és került még bele mustár, sima ecet egészen addig míg jó nem lett. Mert megmérettetett és nem találtatott kevésnek. Csupán a kinézete hasonlított vala az háromnapos mosogatólére.
Az uborkákat bepakoltam a befőttesüvegbe, és ráöntöttem a trutymót. Fedőt rácsavartam, és be a hűtőbe. Itt jön jól a meleg víz, mert kihűl, és keletkezé az vákum, mely tartósít vala.
Elkészítés után némi önmegtartóztatás szükségeltetik (pár nap), hogy az lé által járja az uborkákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése