Elmaradt fotó a tejszínes brokkoliról

Már a blogindítás elején kaptam kirtikot, hogy mé' nincs fotó. Ráadásul volt még tavaly ez a tejszínes borzalom, és mivel épp átnézegettem a képeimet, meglettek a fotók róla. Így hát:

A félgömb úgy készül, hogy salátástálba betömöd a rizottót, megborítod, és addig ütöd míg el nem válik a küblitől.

Ésb.zeg Chris Thile-től a hogyan nő a nő a fődből lemezén a stéjaway brutális... Így megdögleni egy nóta alatt... S utána van pofájuk benyomni az O Santo de Polvorát. Állatok mindahányan.

The Grana Padano Variations

A cím, a sorkizárás és a fotók nem a véletlen műve. Pontosabban, a fotók igen, mert véletlen megjavult a masinéria. A címmel pedig az idióta zongoristára és kedvenc darabjára történik az utalás, mert bizony...

A ma délutáni főzögetés közben a maradék Grana Padano szépen lereszelődött (technikai kitérő: a sajtot nem kell a reszelőre nyomni, akkor nagyon finom, szinte porszerű lesz). Elég komoly adag lett, be is ugrott Federico bácsi a reggeli videóból. Mi lenne ha? 

Bebújtam a konyhaszekrénybe, és előhalásztam egy sose használt palacsintasütőt. Platni beizzít, serpenyő rája, forrósodj. Mikor kellően melegnek találtam, a mutatott módon belecsaptam az összes sajtot. Ez után jött az első meglepi: rotyog a sajt. Tehát túl meleg a serpenyő. Mindegy, a villanyrezsó nem a gyors hőfokszabályzásról híres. Két késből alkottam egy csipeszfélét, majd elkezdtem ráncigálni a gumiszerű bigyót. Végül nyertem, de csak egy félkör lett a dologból. Tehát a második tanulság: még több sajt kell. Az egészet ráterítettem egy közepes tálra:

Mivel a főzögetés krumplis-zöldséges-ricottás gezemicének indult, így kimentettem belőle pár kanálnyit, és kész is a szervír. Nem érdemes várni vele, melegen kell enni; istentelen gondolatai támadnak az embernek a friss sült sajt ízétől. Péel, hogy eddig hogyan bírt élni ezen élmény nélkül...

A második variációt valamelyik kajás blogon olvastam. Azt ajánlották, hogy a parmezán és hasonlók kemény héját kidobni vétek (eszembe se jutott sose), de nyersen sem túl jó. Süssük meg:

 

A képen látható füst az első variáció utózengése; konkrétan a sajtból korábban nagy mennyiségben kisült zsírtartalom. De ezt a kereszthuzat megoldotta. A kész termék pedig arra a gondolatra juttatott, hogy aki ezt nem próbálta az még nem élt.

Trükk, húsvéti döggel

Mert az ember olvasgatja a webet arról a környékről ahol egyszer jól érezte magát, és ahova menni fog...

Így botlottam egy videóba, melyen egy megtermett déltalján úriember csodát művel egy marék sajttal. Rögtön az elején, figyeld a kezét mert csal.

Utána báránydarabolás, spárga, tojás, sajt, bors következik, meg kevéske paprika Seniséből... Érdemes lesni a mozdulatokat, nem dekázgat csak szórja, keveri, spaknizza.

A táj pedig gyönyörű, és honvágyam van.

Minek nevezzelek?

Mertugye Sándorunkat nem szeressem, mivel aki le mert írni olyat, hogy "mit nekem Kárpátoknak" az megérdemli hogy örök életre takarító legyen egy halpiacon. Mindenesetre a következő éteknek nem bírok nevet adni, ezért. A recept egy kedves ismerőstől gyütt, nagyjából követtem az útmutatásokat mert szófogadó gyerek valék.


1. Fogj egy nagy krumplit, hámozd meg és kockázd fel.
2. Pár gerezd fokhagymát kés élével nyomj szét, opcionálisan vagdald apróbbra.
3. Kevés olajon futtasd meg. Só bors, hogyne, természetesen. Amikor úgy gondolod hogy a konyha tűzbe borítása nélkül megteheted, önts bele egy kevés vizet.
4. Hadd puhuljon.
5. Zöldség. Kevés. Bele, plusz víz, és extra fűszer. Ezen extra fűszer jelenleg a Maurótól zsákmányolt puttanesca. Ami szó szerint kurvát jelent.

A névadás (spagetti alla puttanesca) eredetére több variáció van: 
a) Örömlányok készítették, merthogy ez piszok gyorsan elkészül, így két menet közé bevásárlással együtt befért;
b) Az íze miatt mert olyan kis pikáns (valóban, megerősíthetem, hogy a benne rejlő szárított olajbogyó okozhat meglepetést);
c) Egyszer egy fogadóshoz betért egy nagyobb társaság, és mivel éhesek voltak, így szóltak: "Figyelj komám, kurva gyorsan hozz kaját" (szerintem ez lehet az igaz).

Lényeg, hogy ez is van oly kiváló fűszer mint a Pasta Mix, még ha a carbonarát vagy a boscaiolát nem is éri el. Oregano, kis paprika, fokhagyma, szárított olajbogyó, bors. Meg egyebek, melyeket talán Mauró se tud, csak beleszórta. De folytassuk a főzést...

6. Ezen a ponton az egész cucc a fűszer nevéhez méltóan prostituált jól kezd kinézni (értve ezalatt az Oudezijds Voorburgwal környékén található látnivalókat).
7. Készíts kulimászt mely álljon reszelt sajtból (grana padano), két tojásból és kevés tejből.
8. Mikor a lé majdnem elforrt a zöldségekről, öntsd rá, és kis lángon keverd míg meg nem sül.

9. Edd meg amit főztél.

Megpofozzuk a Szürke Grófot

(avagy ovistea 18+ módra)

Történt egyszer, az utolsó előtti századforduló után - melyről Karinthy Frici is szépen megemlékezett - két orosz italozott a Montmartre egyik kies lokáljában. Hajnaltájt megszólalt az egyik: Te, Misa. Én beleszarok a zongorába. - Eh, hagyd Szergej; ezek úgysem értenék... (a tréfa bivanbi barátunk kedvenc története, blogja melegen ajánlott)

A következőkben pont ilyen jön.  Ugyanis lassan több mint egy éve foglalja a helyet a hűtőben egy üveg limoncello. Ami alapvetően kiváló ital, főleg nyáron kis jéggel. Mindezt Amalfiban. Na, ennek földrajzi és italgondjai vannak, ugyanis a hűtő itt van, és a limoncello hiába Garrone, a citrom a Fekete-tenger partján nőtt. A termék meg ocsmány módon el van cukrozva, mint a szicíliai mandulabor. Nem véletlen tehát, hogy több mint egy év alatt nem fogyott el (köze nincs ahhoz amit Sorrentóból hoztam).

Ellenben annak idején egy angol faszi bergamotot rakott a teába, el is nevezték a blendet Earl Grey-nek (kicsit rákeresve, találtam a témában érdekes dolgot). Ebből kell fogni valami jófélét, mert ugye kommersz dolgokat snassz meggyalázni. Most épp a Dilmah cég keveréke az áldozat, kitűnő.

A teendő:
Elkészítés után egyszerűen löttyintsd bele a limoncellót. Cukor nem kell, ebben a vacakban úgyis van elég. Én fél literes bögrében készítem, két bögre után garantáltan jelentkeznek a kótyagosodás tünetei (Attilánk szeretett gines cucca elbújhat sunyiságban e mellett). És most megiszom a harmadikat is...

Sajtszószos krumpli

Szóval néha megszólal az ember lelkiismerete, hogy a családnak is kell főzni, ha már egyszer hátébét játszok. Belelapoztam egy krumplis receptkönyvbe, minden második sort elolvastam...

1. Krumplit megmostam, héjastul felkarikázam (szerintem emiatt tetszett a recept - nem kell pucoválni).
2. Sós vízben tíz percig főztem. A vízbe fokhagyma is került. Vizet leöntöttem, félreraktam.
3. Édesanyám által félbehagyott hagymához hozzácsaptam még felszeletelt pórét, és dinszteltem. Majd egy kis liszt rá, és felöntöttem tejjel. Meg maradék tejszínnel. Aztán reszelt grana padano, ementáli mert lukacsos és az jó nekünk, valamint valami penészes sajt is. Jó fél liternyi lett.
4. A lasagnás mirelitből még maradt egy kevés, így párolódás lett a sorsa, ne foglalja a helyet a hűtőben.
5. Kivajaztam a cseréptálat.
6. Egy réteg krumplit szórtam a tál aljára, némi művészi rendetlenségben (értsd: beöntöttem a krumpli felét és elráztam benne).
7. Zöldséget elterítettem rajta, majd befedtem a maradék krumplival.
8. Az egészre rákerült a sajtos bigyó.
9. Sütő, 150 fok, egy óra.

Na, meg is kóstolom, állítólag jó lett...

Zöldséges lasagne

Ez is bécsi élmény. Ott elkövették a legdurvább hibát: szarrá főzték a tésztát. Tőlem megtudod, hogy lehet ezt elkerülni: nem kell megfőzni.

Túrtam egy picit a bó't mirelitpultjában, amíg nem leltem valami korrekt zöldségkeveréket. Nem volt olcsó, de fizetés után pár nappal ezt ki nem szarja le? A szekrényben már fél éve aszalódtak némi lazannyalapok, hűtőben sajt, tejszín... szóval minden adott.

A legfontosabb a cseréptál. Amióta kaptunk új sütőt, ez állandó tettestárs a konyhában. Eddig is ott volt, csak a régi sütőbe nem fért bele. Szépen be kell áztatni, hogy felszívja a begye a vizet. Aztán kikenni vajjal, hogy jobban csússzon.

Míg ázik a cserép, a mirelit zöldség párolódjon fazékban fokhagyma, bors és egyéb válogatott főszerek társaságában. A párolási folyamat vége felé kapjon egy kevés vizet.

A cserépbe teríts le egy adag tésztalapot. Vékonyka réteg zöldség rá, majd tészta, megint zöldség, ésígytovább. Tetején tészta legyen.


Serpenyőben készüljön tejszínes sajtmártás, és reszelj sajtot. Itt hiba történt, ezt a kényes műveletet apámra bíztam, ki laza mozdulattal reszelte le a fél ujját, összevérezve a drága Grana Padanót. De kezed ne emeld a te atyádra még ha csúnya dolgot művel is, hanem lássad el az ő sebét betadinnal, hadd üvöltsön...

A mártást öntsd a cserépre, és spaknival oszlasd el, mint jó kőműves a padlopont.

A másik megoldás a paradicsomos mártás, ez esetben a reszelt sajt kerüljön a zöldségrétegekre. A paradicsomot szintén lapáttal egyengesd, és szórd meg lazán zsemlemorzsával. Ennek ízbeli értéke pontosan epszilonra van a nullától, ellenben vizualice jól néz ki.

150 fokos sütőbe vele, úgy egy órára.

A kész terméknek lesznek részei, hol a tésztát nem járja át a víz kellőképpen. Ez olyan vegetáriánusoknak jó, akik meg akarják tapasztalni a szalonnabőrkerágás taktilis élményét.

Mustáros uborka

Jól hangzik, mi?

A bécsi élménybeszámolóban említettem ezt az állatot, s mivel nincs róla kotta, így le kellett szedni az ízemlékekből. Amely emlékek mustárról és ecetes löttyről szólnak.

Tehát beszereztem két csoffadt kígyóuborkát (ilyenkor ilyet lehet kapni, de ezen célnak megfelel). Akkurátusan meghámoz, hosszában elnégyel, majd az előkészített befőttesüvegnek megfelelően megkurtítottam.

Salátásköcsögbe víz. Itt némi hibát követtem el a meleg vízzel, ami a kóstolást finoman szólva undorítóvá tette. Ellenben később jól jön ez a melegség.

Ecet, cukor, só. Na, itt megint ápgréd történt, mivel heverészett némi balzsamecet a hűtőben. Nosza, sima ecet helyett ez került be, mert nem kellett átmenni érte a konyha másik felébe (két lépés). Mivel a balzsamecet barna, így a lötty undorfoka jelentősen növekedett, amit az egy evőkanálnyi mustár nagyjából a fájdalomküszöbön túlra tolt. Mindegy, hősiesen megragadtam a kanalat, és laza csuklómozdulatokkal elkevertem. Sőt, időnként kóstolgattam is, és került még bele mustár, sima ecet egészen addig míg jó nem lett. Mert megmérettetett és nem találtatott kevésnek. Csupán a kinézete hasonlított vala az háromnapos mosogatólére.

Az uborkákat bepakoltam a befőttesüvegbe, és ráöntöttem a trutymót. Fedőt rácsavartam, és be a hűtőbe. Itt jön jól a meleg víz, mert kihűl, és keletkezé az vákum, mely tartósít vala.

Elkészítés után némi önmegtartóztatás szükségeltetik (pár nap), hogy az lé által járja az uborkákat.

Bécs

Ez most rendhagyó lesz. Mivel nem főztem, csupán ettem. Ez se rossz leosztás. Szóval a héten munka miatt Bécs, annak is az északi része (Jedlesdorf, Strebersdorf). 

Az első napi áldozat a Nino pizzéria volt.
A hely specialitása a minestrone - amelyet sose bírnak kétszer ugyanúgy elkészíteni -, valamint az, hogy a személyzet az optikai előítélet ellenére egy kukkot sem tud olaszul (németül se nagyon, szóval ez a rész kalandossá teszi a rendelést). Szóval általános és kellemes lazaság tapasztalható (pl néha kifogynak a Chiantiból), de jó a kaja, bőséges a választék.

A második nap egy hagyományos és többször kipróbált étterembe indultunk az Anton-Bosh Gasséba, de odaérve némi meglepetés ért. Az épületet újra vakolták, a füstös faasztalokat kitették, és a kapu fölött hatalmas "Julius" felirat díszeleg. Alapos ráncfelvarrás történt. Modern vonal, amolyan biznicsznobos beszélgetős-kajálós. Na mindegy, ha már ott vagyunk, befelé.
Az első komoly szakmai vitát a bor illata okozta. Én határozott pince- illetve lábszagot véltem benne felfedezni, tanult kollegám pedig az elsődleges női nemi jelleg illatát. Sajnálkozásomat fejeztem ki sanyarú élete felett, majd elkezdtem inni. Aztán kikértem a következő negyed litert...
A hagyományok finom felrúgását minden szinten tetten lehet érni: a leves érdekes köcsögben jött, de belefért és a kanállal is korrekten lehetett benne manőverezni. A hurkapálcán karóba húzott ribizlilekváros rántott sajt alatt húzódó 7x25 centis téglalap tányér csak addig volt jó, amíg nem kellett hozzányúlni. Mert egy ilyenben kurva nehéz késsel villával, kultúrembert imitáló műveleteket végezni. Mindegy, nagyon jóízű volt.
A levezetés pedig nugátos parfé avokádókrémmel és csokiöntettel. Csúcs, szuperlatívusz ésatöbbi. A műalkotás szervírozáskor kis gondolkodást okozott, végül sikerült úgy forgatni a tányért hogy a kompozíció kiadta a "szex a nádasban" témát. Fotó nincs, de leírom: 25x25-ös tányér, közepén nagy plecsni sötétsárga avokádókrém (gondolom a napot hivatott jelképezni). Ezen 3-4db parfédarab, mint lebarnult vakációzó fiatalok henteregtek. Őket a mintegy 75°-ban lazán behúzgált csokiöntet (mint nádas) takarta a kíváncsi szemek elől (kábé annyira, mint egy zsinórtanga a feneket). Ekkorra a kollégákban már némi Vogelbeerschnaps és sör, bennem pedig 3/4 liter Zweigelt volt; ez jelentősen növeli az asszociációs készséget. Levezetésképpen kiegészítettem 4/4-re a bormennyiséget.

Mivel a kollegáknak annyira nem jött be a decens hangulat - nomeg nehogy már kétszer ugyanoda menjünk -, harmadik este elzarándokoltunk a Lang Enzerdorfer utcába. A hely már kívülről szaglik a fatüzeléstől, ami tovább emelte a kedélyes hóesés által nyújtott hangulatot. Madárberkenyéjük épp nem volt, így nagy duzzogva málnapálinkát kellett inni. Ezután betámadtuk a pultot. A pult intézménye egy zseniális találmány, és jelentősen javítja a labancokról kialakult véleményemet.
Tehát der pult: minden kategóriából négy-ötféle van. Úgymint savanyúság, krémek, sajtok, sült dögök, saláták. Kiegészítőnek pedig knédlik, egy-két csőben sült cucc és különféle péksütemények. Tehát vorspájze gyanánt egy tányérra került egy kanál zsír, gorgonzolakrém, fokhagymás kurvajóság, körözött és UnFO (Unidentified nonFlying Object). Savanyúságok közül az ecetes-mustáros lében ázott uborkát emelném ki. Jó magasra. Erős paprikájuk nincsen. Vagy nagyon alacsonyan van a csípősségi határértékük
Mittelspájzénak a kollegák különböző állatokból válogattak, én beértem a zöldséges lazanyával (ami kicsit szétfőtt, meg fűszertelen volt, de még hibahatáron belül). Az előző napi egy liter bor tiszteletére inkább nem forszíroztam az alkoholt, a második málnapálesz után már inkább csak teáztam.

Caciki

Szóval ez a tejföl egy vidám dolog. Még a múlt évezredben a kies Rodosz szigetén úgy döntöttünk, hogy elég volt a görögsalátából, együnk valami rendeset: sajtostészta. Ehhez kell a sajt, tészta és a tejföl. Egyszerű. Kis útiszótárból kinéztem: sahne. Az kell nekem. Be is rontottam a helyi boltba. A tészta és a sajt optikai mintavétellel hamar megvolt, ellenben a hűtőpult csupa joghurttól roskadozott. Nagy tanácstalanságomban két benszülöttnek látszó német turistához fordultam: Gutenábel, suche für sahne. Megértőn bólogattak, és rámutattak a kávétejszínre. Nein nein, ich möchte sahne, amiből majonéz machen. Ekkor szép körmondatot kaptam, miszerint a francnak akarok majonézt csinálni, amikor ott van készen. Legyintettem hogy hülyék, és mérgemben betáraztam vagy öt doboz joghurtot, amiből a legédesebb került a tésztára.

Pár évvel később, mikor görög cimborámnak meséltem az esetet, felvilágosított: náluk nincs tejföl. De neki annyira tetszett az itteni, hogy a nemzeti ételt ezzel készítette. Tehát:


Kell gurken, tejföl, fokhagyma, só, reszelő, nagy tál.


1. Gurkent lereszeled a tálba.
2. Irgalmatlanul elsózod.
3. Kicsit állni hagyod, majd kinyomkodod az összes levet belőle. Ekkor a térfogat töredékére esik, szóval ragadd meg az alkalmat még néhány uborka lereszelésére.
4. Ipari mennyiségű fokhagymát pucolsz, áttörsz.
5. A tejfölt és a fokhagymát összekevered a reszelékkel.
6. Letakarod és hűtőbe vele egy órára.

Minőségellenőrzés: az egész a tejföl és a fokhagyma arányán múlik. Akkor jó, amikor ízleléskor a fokhagyma csípését némi késleltetéssel elfedi a tejföl jótékony simasága.

Ui.: oreganós korszakomban meg-megkínáltam egy adag zölddel a salátát, de emiatt olyan életveszélyes fenyegetést kaptam, ami hatására soha többet...

Brutállecsó

Mert rendes gyerek vagyok: ha már a rántottánál megígértem, itt egy igazán gyors és faszagyerek kaja.

Mirelitben lehet kapni "parasztreggeli" című zöldségkeveréket. Általában nem a minőség legteteje, de nekünk most megfelel. Paprika, hagyma, esetleg paradicsom (a Globus egy időben kiváló egyveleget gyártott, sajnos évek óta nem lehet kapni). Ezeket serpenyőben alaposan megtöttyeszted.

S most jön a faszacsávójátszás: paradicsomsűrítmény, és erőspaprika - nem a por, hanem a szárított apróra tört változata. Ez utóbbiból ipari mennyiség - hogy elfedje a tényt, hogy kifőztük az összes C vitamint a zöldségből. Meg só bors, de az mindenbe kell. Rottyan egy-kettőt, és kész is.

Fogyasztási javallat: Nem, nem rakjuk ki tányérra. Falap alája, vastagon szelt kenyér melléje, és betolod.
Minőségellenőrzés: Ha másnap üvöltesz a fajanszon, akkor jó.

Önéletrajzi elmélkedés a tojásrántottáról

Egy kedves ismerősöm javallatára kipróbáltam, milyen tejföllel. Mármint a tojásrántotta.

Ízre nem sok történt, állagra állítólag krémesebb, de ez az állag szerintem nem a tejföltől, hanem a sütés idejétől függ. Mindenesetre a kübli - amiben összekevertem a tojást tejföllel, felülnézetből erősen hajazott a Metallica Load borítójára, amiről pedig köztudomású, mit is ábrázol. De nem volt mese, ha már belekezd az ember, csinálja végig, ne rettenjen meg mindenféle vizuális párhuzamoktól.


Miközben a tányéron levő cafatokat vastagon bekentem mustárral (lehet hogy ezért nem jött át a tejföl íze?), elgondolkoztam a tojásrántottán.

Mert alapjába véve fogja az ember, belecsapja az olajba (zsírba magyarosabb), spaknival elkeni, oszt jó'van. Ez az alap, finomra őrölt paprikával behintett változatával bármelyik rendes ÁFÉSZ kirendeltségben találkozhatunk (a megmaradt paprika később az uborkasalátán végzi gyászos pályafutását). Íze és állaga mindenhol ugyanaz, szóval aki a kínai kaják mindenhol azonos ízének okát kutatja, annak itt a második téma.

A tojásrántotta azonban alkalmat ad a kreativitás kibontakoztatására is: péel édesapám mindig lecsóval csinálta. Aztán kirakta az ablakba hűlni, hogy a serpenyő kihasználhassa a hat emeletnyi helyzeti energiát a kereszthuzat által megsegítve. A trauma nyomán hosszú évekbe telt míg megszoktam a szarrá főzött paprika ízét (ez ügyben lesz egy jó kis kaja nemsokára).

De a lényeg megragadt: valamit kell bele tenni. Mivel paprika nem, így maradt a mirelit zöldborsó meg a franciasaláta-alap. Ez garantáltan saját fejlesztés; az összes haver és hölgyemény elhűlve nézte, amint bezúdul a sok kis zöld golyó a serpenyőbe. Igazából ehhez a tojás csak halvány indok volt. Ugyanis nem látszott ki a reszelt sajtból.

A következő lépést egy göröghoni cimborám mutatta: krumpli. Ő nagyképűen omlettnek hívta, de engem, tapasztalt szakértőt nem tudott átverni - ez is rántotta. A baj vele hogy macerás, mert krumplit kell hámozni, vékonyan felszeletelni, megsütni. Na igen. Ez az a pont, ahol a gond kezdődik, mert a sült krumplit ne bonyolítsuk tovább. Jó az úgy. De ő bonyolította: rányomta a hagymát meg a tojást, megsütötte, átfordította és úgy is megsütötte. Kész. Csak a lényeg veszett el, miszerint a tojásrántotta egyszerű lélek.

(amúgy a srác rendes ember, egyszer mocskosul becsíptünk a kenyér-feta-úzó szentháromságban, míg felesége megjárta a közeli boltot valami alapanyagért)

Ezen omlett egy variációjának receptjére a lakás egy speciális helységében bukkantam - mert máshol nem olvas az ember Nők Lapját. Ebben is van krumpli meg hagyma; a specialitást az adja, hogy a tojás beöntése után lefedjük az egész cókmókot, amitől a tojás megvadul és felpüffed. Ekkor megfordítjuk, és úgy is felpüffesztjük. Látványos, gyors - és nyers a krumpli.

Mint sejthető, a készítéskor végzett praktikák nagyban meghatározzák a dolog kimenetelét. És ez fontosabb, mint hogy gomba van-e benne, vagy esetleg málnalekvár.

- Ha nincs kübli, akkor sanszos a tükörtojás, de a spaknival még el lehet oszlatni.
- Ha a kübliben laza csuklómozdulatokkal szétcsapatod, attól még a sepenyőben nem fontos hozzányúlni, vagy le is fedheted, és megforgathatod a lepényt.
- A klasszikus állaghoz a spaknival folyamatosan baszkurálni kell, ezzel gyorsítva a szilárd halmazállapotba jutást.

A technológiát megfejelve az alapanyagok kimeríthetetlen választékával azt csinálsz amit akarsz.

Tükörtojás

Ez egy rém egyszerű történet. Általában. Mert ugye fogni kell egy forró fémlapot, rácsapni a tojást, oszt jóvan.

De általában nincs krómozott fémlapunk. Tehát serpenyő. Kevés olaj vagy vaj, felforrósít, bele a tojások. Mondjuk négy. Megszórod fűszerekkel, gorgonzola sajttal, és pár szelet sajtot is ráterítesz - gondosan elkerülve a kis sárga tyúkkezdeményeket.

Itt jön a trükk: lefeded. Ekkor ugyanis a sárga bigyók fölé fehér hártyát növeszt a hő meg a nyomás és Susan Boyle Marriage. Ízlés kérdése, én nem hagyom megfőni a kis sárga embriókat, azt szeretem ha kés hatására kibuggyan a tányéron szanaszét. De én már csak ilyen perverz állat valék. Ha tovább hagyod a tűzön, akkor olyan lesz mint a főtt tojás.