Canelloni

Na, akkor jöjjön a mi kis karácsonyi menünk. Ezt már korábban akartam írni, de most jutottam hozzá. Így az emlékekből kell összeszedni.

A canelloni tunképpen egy lasagnelap, ami köbö 1 centi átmérőjű csővé van alakítva. Lehet készen is kapni, de az drága és a tölteléket bele kell tömni, miközben a házi változatot egyszerűen a cumó köré tekerjük. Szóval jöjjön a töltelék, aztán a tészta:

1.
A trutyi áll spenótból és ricottából. No meg az adekvát fűszerezés, ízlés szerint. A spenótot nem elég kiengedni (már ha mirelitezel), olajon át kell futtatni, hogy a víz kijöjjön belőle. Ezután simán összekevered a ricottával. Szerintem vajat is raktam bele, meg egyéb apróságokat. Bors, só.
A megadott tésztamennyiség két zacsi mirelit spenótot emésztett fel.

2.
A másik trutyi az valami irgalmatlan apróra vágott gomba volt hagymásan (értsd: szecskázott gombapörkölt).

3.
Minden tészta áll tojásból és lisztből. Kiindulásként 10dkg (ezt ugye helytelenül mondjuk dekagrammnak, mert akkor dg lenne, és azért egy tized gramm az kurva kevés) szóval 10 deka liszt per tojás a kiindulási alap. Három tojásnyi adaggal simán tele lehet tömni Lichtenstein teljes lakosságát (legalábbis mi két napja esszük). Sót bele, meg főszereket. Ha ízesíteni akarod, akkor reszelt répa meg egyéb marhaságok mehetnek bele.

Összedolgozod. Eközben érdemes még lisztet rakni hozzá, akkor könnyebben leválasztható a kezedről a trutymó.

Tésztagéppel kinyújtod vékonyra, és olyan 10x5-ös lapokat gyártasz.

A lapokat forró vízben átfőzöd, kicsit szárítod a konyharuhán, majd kis trutymót ráraksz, összetekered.

Tepsibe szépen egymás mellé rakod, és átsütöd.