Beszámolda a hét végéről

Szóval pénteken a Café Magritte nevű műintézményben voltunk. Te is, szóval csak ténymegállapítás hogy a Figula pincészet borait ittuk, melyek jók. [majd ápdételek a pontos paraméterekkel] Aztán konstatáltuk, hogy a Vapianoban jó a gorgonzolás-diós fusilli, és a séf tökéletesen tisztában van az avas zsír hatásával (a főzés közben erről beszélgettünk, megalapozván a jóétvágy).

Szombaton túra után Petiékkel elrongyoltunk a Whisky Show-ra. Aszongyahogy volt öt kostolójegyünk, meg egy bemutató - ahol szintén öt pohár. Kezdtünk egy Ben Riach Pedro Ximenez Sherry Cask akármivel, amit egy Benromach Peat Smoke majd egy szendvics követett. Az első kettő nem volt nagy durranás (napersze ha lenne otthon, azért csak meginnám).

Ha már szemináriumjegy, beültünk a Wilson&Morgan előadására, melyet mint utóbb kiderült a FIAT autógyár egy mérnöke tartott. Mert a cég olasz. De a "Rossi e figlii" mégiscsak hülye név egy whiskyforgalmazónak. Itt ért a csoda, meg szuperlatívusz egy 18 éves Mortlach képében. Prostituált jó. Remélem a közeljövőben lesz rá marha sok felesleges pénzem...
Ittunk még marsalahordós cuccot, húsz éves Caol Ilát, de sajna Mortlach úgy odacsűrt hogy nálam most nem rúgtak labdába (persze ismételten: bármelyiknek volna hely a polcon). Majd meglesem a jegyzeteimet, de az egyiknek brutálhosszú lecsengése volt.


Ezután kicsit kiszellőztettük magunkat (mielőtt még úgy jártunk volna mint egy úriember, akit kikísértek). Levegőzés után utánajártunk annak a legendának, hogy vajon a Glenfarclas 25 vagy 30 a jobb. Bizony, a hír szerintünk is igaz, a 25-ös karakteresebb, jobban ízlett. Végül elbeszélgettünk a W&M mérnökével, miközben Peti valami Bowmore-t diktált belém.

Az estet ünnepléssel töltöttük volna, de az egy pohár Nikka ellen kőkeményen lázadozott a szervezetünk, de becsületből letoltuk.

Húsvéti menü

Kivettük a menüből a húst. Szokás szerint. Ugyebár ígértem articsókát, ami köré az egész művet fel akartam építeni, de végül változott - mert az változatosság delectat, a tojás meg erectat a népi bölcseletnek szerinte.

Tehát készült egyszer sült padlizsán, meg feláldoztam huszonpárdeka reszelt Grana Padanót Federico bácsi oltárán.

Eközben rájöttem, hogy ha a serpenyő közepe magasabban van mint a széle (értsd piszkosul régi vacak), akkor nehéz megcsinálni. De sikerült. Az első. A második megtévesztésig hasonlít a felmosórongyra.

Közben készült olajos trutymák: olaj, szárított paradicsom darabolva, szárított vöröshagyma, szecskázott olajbogyó, fokhagyma, só. Az művészmadár (articsóka) napraforgóolajostul serpenyőbe ugrott, rá a trutymák, majd kisvártatva némi zöldség is követte.

Eközben felszabadult a sütő, bedobtam a mirelit spenótot (utólag kiderült, ez kimaradhatott volna). A végjátékban a sajttálakba bepakoltam az articsókás zöldséget és a spenótot, köré némi sültkrumplit, egy tányérra felhalmoztam a padlizsont és megettük.

Beharangozó

Lesz articsóka. Pontosabban van. Csak még nem tudom, hogyan lesz kikészítve. Az biztos, hogy a tollát le kell szedni róla...