2013. március 17., vasárnap

Chilipaste

Lassan másfél éve Bécsben... Ez alatt az osztrák konyháról alkotott korábbi véleményem egyrészt megerősödött, másrészt változott.

Kezdjük a rosszabb hírrel: alapvetően továbbra sem hiszem hogy tudnának főzni. Legalábbis a zöldségpárolás kimerül a konkrét párolási processzben, valamint képesek főételként négy főtt krumplit adni egy kanál kapros tejföllel. Só, bors, neaggyisten fokhagyma az nincs. Jobban mondva van, de nem használják.

Azonban a pozitív oldalt erősítvén vannak jó sajtjaik (kedvencem a legolcsóbb Bergkäse, mert még elviselhető illatanyaggal rendelkezik), s ma a Freyung téren a húsvéti vásárban belefutottam pár üvegcsébe:

A pulton cirka tízféle mustár és ötféle csili díszelgett. Ezekből a kóstolót a legdurvábbal kezdtem, amely jalapenot tartalmaz. Nem éri el a Calabriában beszerzett "picante" minősítésű bruschettakrém szintjét, de jó húsz perces lecsengése volt a késhegynyi adagnak.

A zöld üvegcse pedig habanero és az álom kategória. Lágyan, szinte mézesen kezd, majd lassan elkezdi az erejét mutatni - ezt azonban nem viszi túlzásba, a nyitáskor megismert csoda folyamatosan ott van a csípések alatt. Zseniális. Azt nem értem, hogy ezt miért nem rakják a zöldségekhez?

S mi az a csajos üveg? Hja kérem, az a szomszéd mézes pultról származik. Ott csilis mézet próbáltam de semmit sem éreztem belőle, így lehet hogy holnap arra kanyarodok hazafelé. Szóval kiponríding, lehet hogy jön a mézteszt...



Ezmegittareglámhelye: dazu.at

1 megjegyzés:

  1. nyáron ettem Habanero-ból chili con carne-t nekem is bejött az ízspektruma, és az időbeli lecsengése is rendben volt.

    VálaszTörlés