Tegnap hazafelé Petőfit játszottam és gondolkodtam. Ritka...
Emlékeztem valami citromos-mentás történetre, így vettem mentát, csalamádét, zabszeletet, sajtokat, spenótot és a töröknél juhsajtgolyókat. Az egészet behajítottam a hűtőbe és elmentem bringázni. Ötven km múlva kiszedtem, mit lehet velük kezdeni.
A spenótot becsaptam a serpenyőbe, irgalmatlanul megsóztam-borsoztam-fokhagymáztam, és az összes levet elpároltam róla. Ezután körülnéztem, milyen tészta? Még maradt fél zsáknyi a múltkori kagylótésztából, így meg is főztem.
Közben kiderült, hogy a juhsajtgolyók energiaként viselkedtek: nem vesztek el, csak átalakultak. Így mit tehettem mást, becsaptam őket a spenót mellé, és fakanállal tovább segítettem az átalakulásukat valami gyanús világoszöld péppé (sejthető, hogy a citromos-mentás cucc nem most készült el).
A tészta megfőtt, a kulimájsz felével összekevertem, ment rá grana padano és a mentalevelek.
