Boscaiola di Tommaso - fotók

Alkatrészek:

 

Plusz még szárított vöröshagyma, petrezselyem. A gomba kivételével az egész cucc a törökbótból. Fasza kis hely. Sakkó' a végtermék:

Elmaradt fotó a tejszínes brokkoliról

Már a blogindítás elején kaptam kirtikot, hogy mé' nincs fotó. Ráadásul volt még tavaly ez a tejszínes borzalom, és mivel épp átnézegettem a képeimet, meglettek a fotók róla. Így hát:

A félgömb úgy készül, hogy salátástálba betömöd a rizottót, megborítod, és addig ütöd míg el nem válik a küblitől.

Ésb.zeg Chris Thile-től a hogyan nő a nő a fődből lemezén a stéjaway brutális... Így megdögleni egy nóta alatt... S utána van pofájuk benyomni az O Santo de Polvorát. Állatok mindahányan.

The Grana Padano Variations

A cím, a sorkizárás és a fotók nem a véletlen műve. Pontosabban, a fotók igen, mert véletlen megjavult a masinéria. A címmel pedig az idióta zongoristára és kedvenc darabjára történik az utalás, mert bizony...

A ma délutáni főzögetés közben a maradék Grana Padano szépen lereszelődött (technikai kitérő: a sajtot nem kell a reszelőre nyomni, akkor nagyon finom, szinte porszerű lesz). Elég komoly adag lett, be is ugrott Federico bácsi a reggeli videóból. Mi lenne ha? 

Bebújtam a konyhaszekrénybe, és előhalásztam egy sose használt palacsintasütőt. Platni beizzít, serpenyő rája, forrósodj. Mikor kellően melegnek találtam, a mutatott módon belecsaptam az összes sajtot. Ez után jött az első meglepi: rotyog a sajt. Tehát túl meleg a serpenyő. Mindegy, a villanyrezsó nem a gyors hőfokszabályzásról híres. Két késből alkottam egy csipeszfélét, majd elkezdtem ráncigálni a gumiszerű bigyót. Végül nyertem, de csak egy félkör lett a dologból. Tehát a második tanulság: még több sajt kell. Az egészet ráterítettem egy közepes tálra:

Mivel a főzögetés krumplis-zöldséges-ricottás gezemicének indult, így kimentettem belőle pár kanálnyit, és kész is a szervír. Nem érdemes várni vele, melegen kell enni; istentelen gondolatai támadnak az embernek a friss sült sajt ízétől. Péel, hogy eddig hogyan bírt élni ezen élmény nélkül...

A második variációt valamelyik kajás blogon olvastam. Azt ajánlották, hogy a parmezán és hasonlók kemény héját kidobni vétek (eszembe se jutott sose), de nyersen sem túl jó. Süssük meg:

 

A képen látható füst az első variáció utózengése; konkrétan a sajtból korábban nagy mennyiségben kisült zsírtartalom. De ezt a kereszthuzat megoldotta. A kész termék pedig arra a gondolatra juttatott, hogy aki ezt nem próbálta az még nem élt.

Trükk, húsvéti döggel

Mert az ember olvasgatja a webet arról a környékről ahol egyszer jól érezte magát, és ahova menni fog...

Így botlottam egy videóba, melyen egy megtermett déltalján úriember csodát művel egy marék sajttal. Rögtön az elején, figyeld a kezét mert csal.

Utána báránydarabolás, spárga, tojás, sajt, bors következik, meg kevéske paprika Seniséből... Érdemes lesni a mozdulatokat, nem dekázgat csak szórja, keveri, spaknizza.

A táj pedig gyönyörű, és honvágyam van.

Minek nevezzelek?

Mertugye Sándorunkat nem szeressem, mivel aki le mert írni olyat, hogy "mit nekem Kárpátoknak" az megérdemli hogy örök életre takarító legyen egy halpiacon. Mindenesetre a következő éteknek nem bírok nevet adni, ezért. A recept egy kedves ismerőstől gyütt, nagyjából követtem az útmutatásokat mert szófogadó gyerek valék.


1. Fogj egy nagy krumplit, hámozd meg és kockázd fel.
2. Pár gerezd fokhagymát kés élével nyomj szét, opcionálisan vagdald apróbbra.
3. Kevés olajon futtasd meg. Só bors, hogyne, természetesen. Amikor úgy gondolod hogy a konyha tűzbe borítása nélkül megteheted, önts bele egy kevés vizet.
4. Hadd puhuljon.
5. Zöldség. Kevés. Bele, plusz víz, és extra fűszer. Ezen extra fűszer jelenleg a Maurótól zsákmányolt puttanesca. Ami szó szerint kurvát jelent.

A névadás (spagetti alla puttanesca) eredetére több variáció van: 
a) Örömlányok készítették, merthogy ez piszok gyorsan elkészül, így két menet közé bevásárlással együtt befért;
b) Az íze miatt mert olyan kis pikáns (valóban, megerősíthetem, hogy a benne rejlő szárított olajbogyó okozhat meglepetést);
c) Egyszer egy fogadóshoz betért egy nagyobb társaság, és mivel éhesek voltak, így szóltak: "Figyelj komám, kurva gyorsan hozz kaját" (szerintem ez lehet az igaz).

Lényeg, hogy ez is van oly kiváló fűszer mint a Pasta Mix, még ha a carbonarát vagy a boscaiolát nem is éri el. Oregano, kis paprika, fokhagyma, szárított olajbogyó, bors. Meg egyebek, melyeket talán Mauró se tud, csak beleszórta. De folytassuk a főzést...

6. Ezen a ponton az egész cucc a fűszer nevéhez méltóan prostituált jól kezd kinézni (értve ezalatt az Oudezijds Voorburgwal környékén található látnivalókat).
7. Készíts kulimászt mely álljon reszelt sajtból (grana padano), két tojásból és kevés tejből.
8. Mikor a lé majdnem elforrt a zöldségekről, öntsd rá, és kis lángon keverd míg meg nem sül.

9. Edd meg amit főztél.

Megpofozzuk a Szürke Grófot

(avagy ovistea 18+ módra)

Történt egyszer, az utolsó előtti századforduló után - melyről Karinthy Frici is szépen megemlékezett - két orosz italozott a Montmartre egyik kies lokáljában. Hajnaltájt megszólalt az egyik: Te, Misa. Én beleszarok a zongorába. - Eh, hagyd Szergej; ezek úgysem értenék... (a tréfa bivanbi barátunk kedvenc története, blogja melegen ajánlott)

A következőkben pont ilyen jön.  Ugyanis lassan több mint egy éve foglalja a helyet a hűtőben egy üveg limoncello. Ami alapvetően kiváló ital, főleg nyáron kis jéggel. Mindezt Amalfiban. Na, ennek földrajzi és italgondjai vannak, ugyanis a hűtő itt van, és a limoncello hiába Garrone, a citrom a Fekete-tenger partján nőtt. A termék meg ocsmány módon el van cukrozva, mint a szicíliai mandulabor. Nem véletlen tehát, hogy több mint egy év alatt nem fogyott el (köze nincs ahhoz amit Sorrentóból hoztam).

Ellenben annak idején egy angol faszi bergamotot rakott a teába, el is nevezték a blendet Earl Grey-nek (kicsit rákeresve, találtam a témában érdekes dolgot). Ebből kell fogni valami jófélét, mert ugye kommersz dolgokat snassz meggyalázni. Most épp a Dilmah cég keveréke az áldozat, kitűnő.

A teendő:
Elkészítés után egyszerűen löttyintsd bele a limoncellót. Cukor nem kell, ebben a vacakban úgyis van elég. Én fél literes bögrében készítem, két bögre után garantáltan jelentkeznek a kótyagosodás tünetei (Attilánk szeretett gines cucca elbújhat sunyiságban e mellett). És most megiszom a harmadikat is...

Sajtszószos krumpli

Szóval néha megszólal az ember lelkiismerete, hogy a családnak is kell főzni, ha már egyszer hátébét játszok. Belelapoztam egy krumplis receptkönyvbe, minden második sort elolvastam...

1. Krumplit megmostam, héjastul felkarikázam (szerintem emiatt tetszett a recept - nem kell pucoválni).
2. Sós vízben tíz percig főztem. A vízbe fokhagyma is került. Vizet leöntöttem, félreraktam.
3. Édesanyám által félbehagyott hagymához hozzácsaptam még felszeletelt pórét, és dinszteltem. Majd egy kis liszt rá, és felöntöttem tejjel. Meg maradék tejszínnel. Aztán reszelt grana padano, ementáli mert lukacsos és az jó nekünk, valamint valami penészes sajt is. Jó fél liternyi lett.
4. A lasagnás mirelitből még maradt egy kevés, így párolódás lett a sorsa, ne foglalja a helyet a hűtőben.
5. Kivajaztam a cseréptálat.
6. Egy réteg krumplit szórtam a tál aljára, némi művészi rendetlenségben (értsd: beöntöttem a krumpli felét és elráztam benne).
7. Zöldséget elterítettem rajta, majd befedtem a maradék krumplival.
8. Az egészre rákerült a sajtos bigyó.
9. Sütő, 150 fok, egy óra.

Na, meg is kóstolom, állítólag jó lett...